Valamikor idén kezdtem el olvasni ezt a sorozatot. Nagyon lekötött. Olyan kis egyszerű, aranyos. Nem erőlteti a tökéletes álompasit, van cselekmény, dráma, valódi katasztrófa. A megfogalmazás igényes, könnyű, nem téptem a hajamat olvasás közben.
Az angyalnyár ennek a sorozatnak egy kiegészítő kötete, valahol a második és a harmadik között helyezkedik el.
A harmadikat még nem olvastam, de az első kettőhöz képest ez nem nagy durranás. Néhány kérdésre választ ad, de ennyi. A stílus annyiban változott benne, hogy nem egy mesélő mondja el a történetet. Olvasás közben végig azon agyaltam, hogy vajon mit veszít az, aki ezt a kiegészítő részt kihagyja. Erre valószínűleg akkor kapok majd választ, amikor végigrágom az utolsó kötetet, ami elnézve az olvasmánylistámat, nem mostanában lesz.
Megvallom őszintén, ez a kötet annyira nem fogott meg. Máskor ezt a röpke hatvan oldalt együltőben elfogyasztom, de most nem ment. Még van belőle húsz oldal, megpróbálok most a végére jutni. Majd erőt veszek magamon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése