Ajánló: Zsoldos Péter - A feladat

Kislánykoromban akadtam rá Zsoldos Péter A feladat című könyvére. Kedvenc nagybácsim adta a kezembe, mondván, ha szeretem a sci-fi történeteket, akkor ezt imádni fogom.

Nem tévedett.

A történet gyorsan kezdődik, amolyan in medias rest stílusban. A felfedező hajón megtörtént a katasztrófa, a legénység nagy része meghalt. Egy kutató maradt életben, Gill, de ő se sokáig. Utolsó óráiban is A feladatot tartotta szem előtt, hogy a haláluk ne legyen hiábavaló.

Gill a halál gondolatával küzdve maradék erejét arra áldozza, hogy az elméjét hallhatatlanná téve egy szép napon, a távoli jövőben, ha a körülmények úgy adódnak, befejezhesse A feladatot.

Gill reményei évszázadokkal később válnak csak be. Az idegen bolygó őslakói ugyanis túlságosan féltek ahhoz, hogy a nagy valami – a kutatóhajó – közelébe menjenek. Egy nap azonban, az ősemberek szintjén levő csoport leggyengébb tagja, Umu egy dominánsabb társa elől menekülve a hajó közelébe keveredik.

Gill Umu testében éled újjá. Fejében nem jár más, mint az eredeti Gill utolsó gondolata, A feladat, amit bármi áron végre kell hajtania.

Megférhet-e két elme egyetlen testben? Pláne, ha olyan eltérőek, mint Gill, a modern ember, és Umu, az ösztönös ősember.

Létrehozhatunk-e egy új személyiséget egy idegen testben, a saját elménk koordinálásával?

Újjáéleszthető-e egy egész csapat úgy, hogy csak az egyikük elméje él még?

Jobb-e, ha érzelmeket, személyiséget nem adunk tovább, csak tudást és A feladat végrehajtása iránti megszállottságot?

A tudatmásolás útján létrejövő szereplőgárdának nem csak az eléjük kerülő nehézségekkel, de egymással is meg kell küzdeniük, és bizony nem mindenki éri meg az utolsó mondatot.

A könyv olvasásával izgalmas, érdekfeszítő kalandok veszik kezdetüket, amik egyben mélyen elgondolkodtatják az olvasót.

Eddigi életem során kevés XX. századi könyvet soroltam a letehetetlen kategóriába. Pláne ilyen távlatból. A feladat című könyvet a tíz évvel ezelőtti első kézbevétel óta már többször is elolvastam, és még mindig élvezem.

Életem egyik legmeghatározóbb könyvélményének tartom, mert ez a történet hívta fel a figyelmemet a mély tartalmak és az utolsó mondat fontosságára.

 A könyv a bejegyzés írásának idején két példányban is fellelhető az antikvárium.hu oldalán.

Az egyik egy '76-os kiadás, a másik pedig egy '87-es.

Az utóbbi egy példánya áll az éjjeliszekrényemen, mert addig agyaltam rajta, hogy újra megkívántam.