Nehéz újra felvenni a fonalat. Írni még nem sikerült, de az előbb felskicceltem egy vázlatot a következő fejezetek eseményeiről. Ez is valami.
Tegnap olvasgattam is. Újra felmerült bennem a kérdés, hogy A Dukay család miért nem lett kötelező, vagy legalábbis ajánlott olvasmány a suliban. A nyilvánvaló terjedelemtől eltekintve. Szép rálátást ad a XIX. századra. Könnyebb elképzelni az egészet. Stílusok változása, technika fejlődése, elterjedése... Vicces azt olvasni, hogy a távíró az egyik fejezetben még csak csodaszámba menő masina, ami csak egy beszélgetés során merült fel, mint érdekesség, néhány fejezettel arrébb meg már mindennapos használati eszköz.
Az ember könnyen beleélheti magát annak a kornak a hangulatába. A szeme előtt robban ki francia forradalom, aminek hatására sorra kelnek fel az emberek Európa szerte. Jön a '48-as forradalom, az orrunk előtt írja le Petőfi, hogy "Talpra magyar!". (Persze csak másodszorra. Először mást akart írni, csak a társai a fejére koppintottak. Annyira emberi volt!) Valahogy olyan testközelbe kerül az egész.
Tessék ezt a könyvet a gyerekek kezébe adni, amikor elérnek az 1800-as évekhez! A második világháborúig el lesz vele, az meg már elég érdekes ahhoz, hogy ne kelljen hozzá kedvcsináló. Sokat javítana a történelem jegyeken.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése