Angyalnyár II.

Hát... Lenyúzott bőr szaga van. Érdekes volt, de nem olyan szórakoztató, mint a többi rész. Még csak nem is igazán Clararól szólt. Angela nyári románcát boncolgatta. Bajban vagyok, gőzöm sincs, hogy mit írjak róla. Végigdaráltam az oldalakat. Jelenleg csak abban reménykedem, hogy a harmadik kötetben lesz valami jelentősége ennek a pár röpke eseménynek.

Bár sok mi nem történt...

Gyerekek számára nem példaértékű, az biztos. Nem vagyok maradi, de üzenetnek ennyi maradt meg bennem: Ha találkozol egy jóképű, pedofil angyallal, feküdj le vele. Bármennyire is oda leszel érte, könyveld el egy éjszakás kalandnak, és irány az egyetem!

Éljen a felnőtt gondolkodásmód!

Azt hiszem, így tudnám legjobban összefoglalni.

Angyalnyár

Valamikor idén kezdtem el olvasni ezt a sorozatot. Nagyon lekötött. Olyan kis egyszerű, aranyos. Nem erőlteti a tökéletes álompasit, van cselekmény, dráma, valódi katasztrófa. A megfogalmazás igényes, könnyű, nem téptem a hajamat olvasás közben.

Az angyalnyár ennek a sorozatnak egy kiegészítő kötete, valahol a második és a harmadik között helyezkedik el.

A harmadikat még nem olvastam, de az első kettőhöz képest ez nem nagy durranás. Néhány kérdésre választ ad, de ennyi. A stílus annyiban változott benne, hogy nem egy mesélő mondja el a történetet. Olvasás közben végig azon agyaltam, hogy vajon mit veszít az, aki ezt a kiegészítő részt kihagyja. Erre valószínűleg akkor kapok majd választ, amikor végigrágom az utolsó kötetet, ami elnézve az olvasmánylistámat, nem mostanában lesz.

Megvallom őszintén, ez a kötet annyira nem fogott meg. Máskor ezt a röpke hatvan oldalt együltőben elfogyasztom, de most nem ment. Még van belőle húsz oldal, megpróbálok most a végére jutni. Majd erőt veszek magamon.