Wow

Wow.

Épp most fejeztem be a Tizenhárom éjt. Fura. Az elkövetkezendő két napban még jön annyi átírás, amennyit még össze tudok hozni, de... Wow.

Akkor is kész van. Átírni már jóval könnyebb, mint a nulláról hozni.

Pezsgőbontás!

És még mindig:

 WOW!

-

Már emlékszem, hogy anno miért tartott egy hétig megírni egy fejezetet. Most viszont kicsit fel kellene pörögnöm.

Skicc

A naptáramat nézegetve nem tűnt fel. Ma reggel a konyhaasztalnál ülve döbbentem rá, hogy hatodika a jövőhéten lesz. Egyszerre tűnik távolinak és közelinek. Távoli, mert addig még sok bekezdést meg kell írnom, és közeli, mert a napok mostanában a kelleténél gyorsabban telnek.

Nem vagyunk még a végén

Kicsit cikinek érzem, hogy a tizedik éjt lassan egy éve írom,és most jutottam el kb a feléig. Mindezt úgy, hogy  nagy részét az elmúlt két napban írtam. Legalább halad. Legkésőbb holnap szeretném befejezni. A mostani terv, hogy három-három nap alatt megírom a hiányzó fejezeteket, így mikulásra pont kész lesz.

(Ha belegondolok, hogy az egész csak egy egy-két hónapos projektnek indult, amit gyorsan le akartam zavarni...)

Azután kezdhetem elölről az egészet, mert jó kis átírást tervezek.

A fő, hogy dec. végére kész legyen. Ami tavaly elmaradt, azt idén pótolom.

A novelláskötetekből már éppen elég összejött. Kell már az a saját regény.

Aztán hogy végül mi lesz az egészből...

Értetlen

Hát ezen kifeküdtem. Nemrég kaptam meg az idei Preyeres értékelésemet, és... Szerintem az egyik legrosszabb novellát sikerült produkálnom. A zsűri szerint nem. Jobb pontszámot kapott, mint a tavalyi, pedig az se volt kutya, és ahogy számolgattam, top 10-es lett a több mint nyolcvan novellából.

Sokáig pattogtam a dolgon, az értelmes félmondatok, a halk sikongatások és az artikulálatlan nyögdécselések váltogatták egymást, de még így se sikerült megértenem a dolgot. Ha kidolgozok valamit, az rosszabbul sikerül, mint az, amit az uccsó pillanatban dobok össze? Ennek a novellának a leadási határidő lejárta előtt tíz perccel még címe sem volt.

Nem mondom, hogy nem örültem. Csak nem értem. Mondanám, hogy kellemesen csalódtam magamban, de az értetlenség ledominált minden más érzelmet.

"79., Takács Alexandra: Csak egy generál    

Jól megírt vagány kis történet.

Stílusa olvasmányos, nyelvezete színes, gazdag, történetvezetése világos.

B.K.K.

Lendületes kalandtörténet, a legjobb réznél hagyja abba, pedig még legalább ennyivel lehetett volna folytatni. Nem egy világmegváltás, de igazán kiváló mestermunka.   

V.L."

Még pár ilyet!

Ma reggel

Jelentem, hivatalosan is nekiültem a Tizedik éjnek. Az elmúlt egy-két napban ennek a történetnek a vázlatával foglalatoskodtam. A falra ragasztott gerincet leszedtem, és egy fatáblára ragasztva az asztalomra tettem, hogy kényelmesebben hozzáférhető, jobban szembetűnő legyen. És persze, nem utolsó sorban útban legyen.

Az eredmény:

1. Ma reggel a kávé utáni első utam nem a géphez, hanem a táblához vezetett, félálomban a jegyzeteimet méregettem.

2. Eszembe jutott, hogy még lógtam egy cikkmódosítással valakinek. Megcsináltam, elküldtem, már ez sem lóg a levegőben, hogy elterelje a figyelmemet.

3. Megnyitottam a Tizedik éj fájlját.

4. A meglevő kilenc bekezdésből kettőt csináltam.

(Annak az eldöntését, hogy a törlés mennyire számít előrelépésnek, másra bíznám.)

Van ilyen...

Bandage. Jó kis film. Realisztikus. Olyannyira, hogy nagyjából annyira értem, mint a való életet. Annyira értem, hogy még mindig nem értem. Annyira nem értem, hogy értem. Sokszor meg fogom még nézni, mert elgondolkodtat. Annyi minden van benne, és annyiféleképpen lehet nézni, értelmezni, hogy sokadszori látásra is új gondolatokat ébresztett bennem.

Nem mindegy, hogy azért írok, mert mondani akarok valamit, vagy azért, mert írnom kell. Régen mondani akartam valamit, egy gondolatmenetre építettem egy egész regényt. Mostanában műfaji megjelölésekre, jeligékre építkeztem, és a végén próbáltam beleszuszakolni valami mondanivalót. Mindegy, hogy milyen, csak indítható legyen az adott pályázaton.

Itt valami nagyon el van rontva.

A regény, amit most kezdtem király. Tényleg. Jól összeraktam, kitöltöttem a logikai hézagokat. Vannak karakterek, helyszínek, akció, ütős végkifejlet, csattanó. Már egy hónapja ülök rajta, és még az első fejezetet se fejeztem be. Eddig azt hittem, hogy azért nem halad, mert nehéz megfogni a karaktereket. Most döbbentem rá, hogy tévedtem.

Azért nem tudom elmesélni ezt a történetet, mert nincs benne mondanivaló. Ha nem szól semmiről, miről meséljek?

Örök hálám ennek a filmnek, és a megváltozott időjárásnak! Néha le kell lassulnom, magamba szállnom, és ez a két dolog most rákényszerített erre.

Csak el ne felejtsem, amit most tanultam!

Kicsit vissza kell bontanom abból, amit az elmúlt két évben felépítettem. Van ilyen...