Gyújtósnak drága, másra viszont nem jó

Feltűnt már nektek, hogy manapság milyen szutykokból lesznek bestsellerek?

Ezt a posztot akkor kellett volna megírnom, amikor még friss volt az élmény, de akkor sajnos elmaradt. A dolog ismét aktuálissá vált, így meg is ragadnám az alkalmat. Csak emiatt kizárt, hogy újraolvassam, így nézzétek el nekem, ha sok minden kimarad, de hát na... Annyira nem utálhattok.

A szürke ötven árnyalata.

Ilyen szürke névválasztásokkal ritkán találkozni. Amikor egy író kitalálja a karaktereit, valószínűleg az egyik legnehezebb feladata az, hogy nevet is adjon nekik. Ha minden egyes karakterének király nevet ad, az gáz, mert egyrészt életszerűtlen, másrészt hót ciki. Túlságosan is érződik, hogy vágyálmokat akart leírni. A másik véglet, amikor túl egyszerű neveket osztogat, és emiatt lesz az egész karaktergárda mű.

 De hogy valaki egyszerre kövesse el a két végletet!

Anastasia Steel :
Egy hót gyökér, karakterére csúnyán ráhazudtoló vezetéknév mellett ott szerepel a - majdnem azt írtam, hogy írónő -  betűhányó nöszemély gyerekkori meséiből előrántott kedvenc hercegnőneve.

Christian Grey:
"A pasi már önmagában is elég tökéletes, kéne neki egy egyszerű, szürke név, ami ellensúlyozza."
Valami ehhez hasonló gondolatmenetet tudok elképzelni ide. Vagy a kiadó a csajszikám orrára koppintott, amikor megpillantotta a Rockefeller nevet.

A kötetek címeit inkább hagyjuk, szépen összecsengenek, de sok szellemi energiát nem igényeltek. Az elsőnek angolul még volt értelme. Sokan állítják, hogy a Grey ötven árnyalata jobb fordítás lett volna, de... Mindegy, ennek az égetnivaló papírkötegnek a tartalmán semmi sem javított volna.

Cselekmény?

Elolvasni nem kell, moziban történő megnézése szintén ellenjavallott. A Youtube-on ingyen megtekinthetitek a trailert, a könyv összes cselekményét megtaláljátok benne.

Ezen a ponton figyelembe kell vennünk, hogy ez a trágya egy Alkonyat fanfictionnek indult. A fanfickek egyik legjellemzőbb tulajdonsága, hogy a nyomába sem érnek az eredetinek. Ebből kiindulva egy eredendően szar történet koppintása milyen?

Hát ilyen.

Cselekmény már az Alkonyatba is csak azért került, mert a tanárnéni az irodalom órán azt mondta, hogy ilyen is kéne bele. Ráadásul a cselekmények tetőpontja már az alapfirkálmánynál is kifújt annyiban, hogy csúnyán néztek egymásra, kicsit talán morogtak is, megbeszélték a dolgot, aztán mindenki elballagott haza zoknit kötni.

Ennél a szürke hányadéknál még ennyit se találtam. Ha a szereplők mocorogtak is valamit, azt csak azért tették, hogy ne egy egybefüggő pornómaraton legyen az egész "történet", vagy hogy helyszínt váltsanak.

Amiért én most nekiálltam kiírni magamból azt a traumát, amit ez a három kötet okozott, az egyrészt Szirmai úr kritikája, másrészt egyes kommentelők voltak.

Sok könyvrajongót mélyen érintett az égő könyv látványa, mondván lehet, hogy szar, de azért mégiscsak könyv.

Nos, ha olyan bolond vagyok, hogy megvegyem a köteteket, ezután a videó után én is felgyújtom mind a hármat.

Áldom az eszem, hogy pénzt ilyenre nem áldoztam. (Sok másra igen, de azt most hagyjuk.)

Egy más típusú kommenttel is találkoztam aminek a lényege nagyjából ez:

Tessék elolvasni a maradék két kötetet is, mert akkor szépen lejön a karakterek fejlődése.

Megsúgom, értékelhető cselekmény a folytatásban sincs. A betűhányó nőszemély valamit odabiggyesztett cselekmény gyanánt, de az úgy lifeg az egész cuccról, mint zombiról az állkapcsa.

Én, mint aki volt olyan elmebeteg mazochista, hogy végigolvassa az egész sorozatot, állítom, hogy az a bizonyos karakterfejlődésnek titulált valami, bizony olyan messze áll a valódi karakterfejlődéstől, mint Makó Jeruzsálemtől. Az, hogy a Disney hercegnőnevű jellemtelen valami angyalkát játszik, és felderíti Gazdag Tökéletes lelki nyomorát, és meggyógyítja, az nem karakterfejlődés, hanem kislányos vágyálom.

Szerény, és csont szegény Disney Hercegnő belebotlik Gazdag Tökéletesbe, aki felrántja őt a szürke hamuból gazdagék világába. Ám Gazdag Tökéletes mélyen sérült, és ebből az elmebeli fertőből még egyik szakképzett pszichiáter sem tudta kirántani. De majd Disney Hercegnő!

Az egész feldobva némi perverz pornóval, amin a dolog valódi művelői sírva röhögnek.

A háttérben futott valami másik pasi, aki mintha egyszer Gazdag Tökéletes életére tört volna, meg valahol mintha Disney Hercegnő is összekapta volna magát, és úgy tett, mintha elhagyná a csávót, pedig csak valami zsarolós ügyet intézett... Na ez az a bizonyos lifegős húscafat, ami annyira a háttérbe szorult, hogy már szinte el is felejtettem. A vicc, hogy a rajongók erre a beletuszkolt valamire mutogatnak, mint értékre. Állítom, hogy ha az ide vonatkozó jeleneteket kihúznák a történetből, az fel se tűnne senkinek.

Mit hagytam ki?

Valószínűleg sok mindent, de olyan régi az élmény, és olyan erősen igyekeztem kitörölni magamból, hogy most csak ennyire futotta.

Valahol megemlítették, hogy a fordító Leon of king-et Oroszlánkirálynak fordította. Pusztuljak meg, ez rémlik. Meghökkentem rajta, azután elfogadtam, hogy valahol valamilyen szituációban Oroszlánkirályt hallgattak. Disney Hercegnő után...

Amúgy, aki ezzel a gyújtóssal mérgezte magát, annak feltűnt, hogy minden jellemtelensége ellenére milyen sokan buktak Disney Hercegnőre? Tipikus.

Amikor nekiültem gépelni, annyi gondolat volt ezzel kapcsolatban a fejemben. Úgy érzem, felét sem írtam le, még sem jut eszembe semmi több.

Én anno azért olvastam el az első kötetet, mert valaki azt mondta, hogy rosszabb, mint az Alkonyat. Nem hittem el, de most igazat adok neki. A maradék kettőt csak azért rágtam végig, mert mivel az első kötet sem szólt semmiről, nem értettem, hogy ezt mivel lehet folytatni.

További kislányos vágyálmokkal.

(A következőket drámai, mesemondói hangsúllyal tessék olvasni!)

Egyrészt ugyebár ott volt Gazdag Tökéletes, aki bevezette Disney Hercegnőt Eldorádó csodálatos világába, ahol pénzért minden kapható, és reggelire, ebédre, vacsorára felszolgált neki hat orgazmust. (Tökély a köbön.) Később Disney Hercegnő angyalkát játszhatott, és kézen ragadva Gazdag Tökéletest, kivezette a lelke sötét bugyraiból. Még Gazdag Tökéletes családja is rajongva veregette vállon Disney Hercegnőt ezért a tettéért. (Miért is lett volna bármiféle konfliktusa legalább az anyóssal?!) A megismerkedésüktől számított két hónap után Hercegnőék megejtették az eljegyzést, rá egy hónapra össze is házasodtak. (Nem siették el. Á, neeeeem...)Gondolom, mondanom se kell, hogy az esküvő, és a nászút is tökéletes volt.

Gazdag Tökéletes igyekezett jó férj lenni, de rosszul csinálta. Disney Hercegnő persze még ekkor sem esett kétségbe, meg se fordult a fejében, hogy kissé elhamarkodták életül összekötését. Kézen fogta újdonsült férjét, és megtanította arra, hogy hogyan legyen valódi jó férj. (Mer' ez így szokott lenni, mi? Fejlődő karakter, mi?)

És mint minden kislányos vágyálomból, ebből sem hiányozhatott a kisbaba. Becsúszott a kölök, mert Hercegnő megfeledkezett a fogamzásgátló injekciójáról. (Aha, persze...) Gazdag Tökéletes persze ettől is megijedt. Ki gondolta volna, hogy a házassághoz a gyerek is hozzátartozik... (Eddigi huszonsok évem alapján állítom, hogy ha valaki megijed a kotonszökevénytől, akkor az a nő lesz. A pasi inkább örül, hogy nem csak elszórni sikerült a magát, de az a büdös geci még ki is kelt.)

Hercegnő viszont örül, mint majom a banánnak, és megtanítja Gazdag Tökéletest is örülni a csodának.

Aztán egy álomházban boldogan élnek, míg meg nem halnak. Plusz bekukkantanak néha a játszószobába, amit előrelátóan a városi lakásukban tartanak fenn, hogy a gyerekek meg ne lássák.

Nem mintha szükség lenne erre, mivel a kölyköket a születésük előtt belevonták a dologba. Még élénken emlékszem a jelenetre, ahol Hercegnő ki van kötözve, a pocakja már szép nagy, Gazdag meg épp náspángolja.

Más apuka gitározik a gyerekének, ez meg... Hamar a helyére teszi? Ez vár rád, kisfiam, ha rossz leszel? Ízelítő?

Elfáradtam. Ha ennyi idő után ennyi mindent össze tudtam szedni, gondoljatok bele, mit írtam volna közvetlenül az olvasás után?

Annyi jót tudok elmondani erről a sorozatról, hogy gyorsan el lehet olvasni. Csak pár napig kapartam az arcomat miatta. Nem azért mert letehetetlen, szimplán az a könnyen olvasható kategória. A nyelvezete olyan szánalmasan egyszerű, mint egy pont. Gondolkodni se kell rajta, ezzel is időt spóroltak az olvasónak.

Mindenesetre én azt ajánlom, hogy ha még nem olvastátok, ne is tegyétek. De tényleg! Erre időt pocsékolni...

Ha mégis valamilyen agymenés folytán kedvet kaptatok hozzá, meg ne vegyétek! Pénzt ne adjatok ki erre, mert még több ilyen szutykot kapunk a nyakunkba. Kérjétek kölcsön, keressétek meg könyvtárban vagy töltsétek le, bánom is én!

Akinek már megvan, és megbánta, hogy a keze ügyébe akadt, és nem sajnálja, vegyen példát Szirmai Gergőről! Gyújtsa fel, és vegye videóra, ahogy ég! Töltse fel, mutassa meg a világnak, hogy mennyit ér ez a szemét! Terjedjen, mint a jégvödör, legalább olyan jó célt szolgál!

Tudom, könyv, de a gyújtóshoz közelebb áll. Ne legyünk prűdek!

Ha meglenne, én is égetném, de csak ezért nem tömöm a betűhányó asszonyság zsebét. Isten ments, hogy további "munkára" ösztönözzem!

Több mint balszerencse

Hosszú csend után úgy érzem, ideje kiírnom magamból a gondolataimat. Kicsit reménykedek benne, hogy a katasztrófasorozatnak ezzel véget vethetek.

Az, hogy a tervezettel ellentétben nem sikerült befejeznem és elküldenem a Tizenhárom éj című kisregényemet, a kisebbik baj, ami a többiből következett.

December közepétől a dolgok nagyon megromlottak. Nem figyeltem oda magamra, és talán ezzel indítottam el a lavinát. Egy szimpla gyomorrontással kezdődött a dolog, aztán mintha szervezetem besokallt volna, és végeredményben a fogklinikán töltöttem a karácsonyt, és a két ünnep közötti időszak egy részét. Gyulladt pofával, lázasan, öntudatlanul vészeltem át ezt az időszakot. Az egyetlen kellemes dolog ebben az időszakban csupán a három fiatal és cuki fogdoki volt, akik kezeltek.

Az ember azt hinné, hogy a rosszul zárt év után már csak jó dolgok történhetnek.

Aha...

Gondoltam ezt addig, amíg le nem forráztam a kézfejemet.

Az állandó égető fájdalomtól egyszerűen képtelen voltam bármire koncentrálni, vagy egyáltalán elaludni. Mintha gyertyalánggal simogatták volna a kézfejemet. Napokig fájt, szerencsére már csak viszket, de az nagyon.

A fogas történet mindeközben nem ért véget, ma meglátogattam a körzeti orvost. Még reménykedek benne, hogy a szülinapomra nem a fogamat kapom tőle a kezembe. Kapásból kettőt. Éljenek a defektes gének... Most is be van gyulladva az arcom.

A laptopom is csúnya tüneteket produkál. Életemben nem láttam még annyi kék halált, mint most, majdhogynem napi szinten. Újra kellene telepíteni, de a jelek szerint tönkrement a dvd olvasóm, szóval szerviz lesz belőle. Az elmúlt hetek után szinte hallom, ahogy a szerelőfiú bejelenti, hogy egy szimpla újratelepítésnél többre lesz szükség sok-sok ezer forintocskáért. Négy nullával.

Tudom, nagyobb katasztrófákat is éltek át emberek ilyen rövid idő alatt, de nekem ezek is elégnek bizonyultak ahhoz, hogy elvegyék a kedvemet mindentől. Sírhatnékom van.

Kevés jó hírrel szolgálhatok csak.

Röpke két hét alatt sikerült elolvasnom három könyvet, amivel túlteljesítettem egy régi elhatározásomat. Jólesett...

Olvasási élményt nem írtam, gondolom, nem kell ecsetelnem, hogy miért nem volt hozzá kedvem.

 Ezeket már rég ki kellett volna írnom magamból. Most kicsit megkönnyebbültem.

Arra gondoltam, hogy felteszem a nyolcadik éjt, hátha gazdagodhatok némi pozitív élménnyel is. Talán ezzel sikerül megfordítanom ezt a katasztrófaáradatot.

Még négy fejezetet meg kell írnom, azután ez a cucc is elkészül. Majd megpróbálom pályázaton kívül, hagyományos úton kiadatni. Közben meg végre visszatérhetek a Bástyákhoz. Az a halom idióta most jól fog jönni.

Naplopó hivatalosan is debütál

És kikerült a Naplopós novellám a Preyer oldalára!

Ide kattintva olvasható! :)  (Szóismétlésekért, elütésekért bocsi, majdhogynem egy nap alatt írtam, és nem maradt időm rendesen átnézni, javítani, és így tették ki.)

AFS és Imagine után kicsit fura, hogy a megírt cuccok hónapos csúszásokkal kerülnek az olvasók elé. Elvileg így több emberhez eljutnak, viszont ezzel ellentétben visszajelzések szinte nincsenek.

Fura...

Hiányzik az a régi izgalom, ami akkor kapott el, amikor megírtam egy fejezetet, feltöltöttem, és vártam, hogy felbukkanjon egy admin. Ezek az írások legfeljebb pár nap csúszással fel is kerültek, és szinte azonnal kaptam rájuk véleményt. Történettől függően fejezetenként kettőt-négyet...

Igyekszem összekaparni magam. Ma csak két cikkre futotta, illetve a Sutyis novellám korrektúrájával bíbelődtem.

Meg még valamit csináltam, de nem emlékszem, hogy mit...

Mindegy.

A lényeg, hogy most örülök, és az erre tévedőket megkérem, hogy ha kedvük támad Naplopó történetét elolvasni, akkor hagyjanak nekem pár sort, hogy tudjam, milyen lett!

Akkor is!

Elfáradtam. Egyben mentem végig újra a teljes korrektúrán. 

És még mindig a nyolcadik éjnél tartok.

Ne!!!

Mindegy... Még be tudom fejezni. Képes vagyok rá! Megcsinálom!

Kész, de többet ne!

Jelentem, a javításokkal végeztem.

Remélem nem lesz több fordulós a dolog, mert különben morcos leszek.

Ez a beleírósdi nincs ínyemre. Enyhén fogalmazva. Értem én, hogy nem minden mondatom értelmes, de a beleírás sok helyen számomra volt értelmetlen. Azonkívül épp elég szóismétlést (csak három, max. négy, de nekem az is sok) csináltam anélkül is, hogy kaptam volna bele még párat.

Mindegy. Túl vagyok rajta.

Legalább láttam, hogy mi volt az, amit jobban kellett hangsúlyoznom, részleteznem. Az egy dolog, hogy az eseményeket én a fejemben láttam, néhány helyen hiányosan írtam körbe.

Csak fogjam végre a kezembe! Lobogtatni akarom!

Tényleg ne legyen a játszma több körös, mert a hónapban egy bizonyos regényt kell befejeznem, átjavítanom.

Idegen mondatok

Nem gondoltam volna, hogy több időt fogok a korrektúrával tölteni, mint magának a novellának a megírásával.

Bizonyára jóval korábban végeztem volna, ha kevesebb időt töltök morgással. Az átírások miatt úgy érzem, olyan szavakat akarnak a számba erőltetni, amiknek közük sincs hozzám.

A legjobban talán az zavart, hogy sok helyen az átírás megváltoztatta a szöveg jelentését.

A mondatok összevonása szintén szúrta a szemem. Én anno azt a tanácsot kaptam, hogy ne írjak három soros mondatokat, mert kifolyik tőle az olvasó szeme. Most meg...

Sok kedvenc mondatomat kihúzták, átírták...

Hol engedtem, hol nem...

Idegen mondatokat is találtam.

Nehogy már!

Nem azért írtam a dolgokat úgy, ahogy, mert olyan különc zseninek tartom magam. Azok a mondatok egyszerűen csak úgy tetszettek, ahogy voltak. Az átírt verzió szerintem modoros és gagyi lett és nem győzöm javítgatni.

Miért nem lehet szimplán szólni, hogy ez, meg az nem stimmel, mert... PLS javítsd!

Dugtam már el pályázatra szánt festményt is a tanárom elől. Láttam, hogy máséba szó nélkül belenyúlt, így inkább visszaléptem.

Nem akartam, de holnap megint csak a korrektúrával kell foglalkoznom. Ma már nem bírom.

Mi lesz akkor, amikor majd egyszer regényt kell javítanom ugyanígy?

A sok semmi

Mindig vannak olyan időszakaim, amikor egyszerűen képtelen vagyok írni. Per pillanat olvasni is. Annyira jó élvezni a semmit!

Kell is élvezni a semmit. Amikor a mentorom meghallotta a Semmittevős Péntek elnevezést, ujjongott az ötleten. Mindenkinek szüksége van olyan időszakra, amikor nem csinál semmit. Ilyenkor az ember feltöltődik.

Lassan (annál kicsit gyorsabban) persze véget kell neki vetni, mert a semmittevésből nem születik semmi értékes vagy érdekes.

Már napok óta úgy ülök le a géphez, hogy, "Na, mos!", de még nem lett belőle sok mi.

Múlthéten lekötött a munka, de ha ettől több konzervet, meg tápot kapnak a kóbor kutyák, macskák, akkor nem sajnálom rá az időt.

Ma meg végre megkaptam a még januárban beküldött, márciusban harmadiknak kikiáltott novellám korrektúráját. Egész délután ezzel vesződtem, és még mindig nincs kész.

Akárki is csicsázta ki a szöveget pirossal, ma sokat csuklott.

Meg az anyukája is.

Életem első teljesen profi korrektúrája. Még jó, hogy csak novelláról van szó. Egy ilyet végigjavítani regény méretben!

De legalább ez az egy halad.

Hope még várja a végét. Úgy terveztem (sok félekppen terveztem mát, egyszer majd csak be is tartom), hogy a héten befejezem a történetet. Tekintve, hogy még hat fejezet van hátra... Ajaj...

Még jó, hogy a hónapban sokat leszek szabin. Csak tanuljak meg korán kelni!