Happy Halloween!

Rég jártam már erre...

A Halloween a kedvenc ünnepem függetlenül attól, hogy nálunk ez hivatalosan nem is ünnep. Majd talán egyszer.

A töklámpásom mindenesetre nagyon csini lett,  és annyi mécsest vásároltam hozzá, hogy addig gyönyörködhetek benne, amíg teljesen össze nem fonnyad.

Épp most küldtem el a Halloween novellapályázatra a novellámat. Szerényen megveregetem a vállamat, ugyanis most nem az utolsó pillanatban csaptam össze. Ma már csak néhány bekezdés hiányzott, amiket kényelmesen, koffeintúladagolás nélkül, sajtszószos tortillát majszolgatva legépeltem.

Lassan viszont jó lesz összekaparnom magam, mert az idei legnagyobb projektemre már csak két hónapom maradt.

Még hat éj...

Hajaj...

Nem megy, most nem jut eszembe jó cím

Mostanában nem sok bejegyzést írtam, pedig lenne miről. Újabb novellaíró pályázatok jöttek velem szembe. Az Asimov gyűjtemény első kötetét is befejeztem. A bejegyzést már elkezdtem írni róla, de még nem jutottam a végére.

Belekezdtem William Dietrich A dakotakód című könyvébe. Illetve, lassan már a felénél tartok. A véleményem erről a könyvről képlékeny. Az eleje nem fogott meg, de azután az író bedobta a germán mitológiát.

A gyengém!

Majd...


----------------

Tizenhárom éj

Bevallom, a héten idő hiányában nem nagyon ültem neki. Holnap se érek rá, viszont a jövő hetem jól fog alakulni. Extra hosszú hétvégém lesz, szóval nem kell aggódni.

Újra fogom olvasni a kész fejezeteket, illetve készítek egy időbeosztást. Határidőkkel valahogy jobban halad a munka.

Ajánló: Zsoldos Péter - A feladat

Kislánykoromban akadtam rá Zsoldos Péter A feladat című könyvére. Kedvenc nagybácsim adta a kezembe, mondván, ha szeretem a sci-fi történeteket, akkor ezt imádni fogom.

Nem tévedett.

A történet gyorsan kezdődik, amolyan in medias rest stílusban. A felfedező hajón megtörtént a katasztrófa, a legénység nagy része meghalt. Egy kutató maradt életben, Gill, de ő se sokáig. Utolsó óráiban is A feladatot tartotta szem előtt, hogy a haláluk ne legyen hiábavaló.

Gill a halál gondolatával küzdve maradék erejét arra áldozza, hogy az elméjét hallhatatlanná téve egy szép napon, a távoli jövőben, ha a körülmények úgy adódnak, befejezhesse A feladatot.

Gill reményei évszázadokkal később válnak csak be. Az idegen bolygó őslakói ugyanis túlságosan féltek ahhoz, hogy a nagy valami – a kutatóhajó – közelébe menjenek. Egy nap azonban, az ősemberek szintjén levő csoport leggyengébb tagja, Umu egy dominánsabb társa elől menekülve a hajó közelébe keveredik.

Gill Umu testében éled újjá. Fejében nem jár más, mint az eredeti Gill utolsó gondolata, A feladat, amit bármi áron végre kell hajtania.

Megférhet-e két elme egyetlen testben? Pláne, ha olyan eltérőek, mint Gill, a modern ember, és Umu, az ösztönös ősember.

Létrehozhatunk-e egy új személyiséget egy idegen testben, a saját elménk koordinálásával?

Újjáéleszthető-e egy egész csapat úgy, hogy csak az egyikük elméje él még?

Jobb-e, ha érzelmeket, személyiséget nem adunk tovább, csak tudást és A feladat végrehajtása iránti megszállottságot?

A tudatmásolás útján létrejövő szereplőgárdának nem csak az eléjük kerülő nehézségekkel, de egymással is meg kell küzdeniük, és bizony nem mindenki éri meg az utolsó mondatot.

A könyv olvasásával izgalmas, érdekfeszítő kalandok veszik kezdetüket, amik egyben mélyen elgondolkodtatják az olvasót.

Eddigi életem során kevés XX. századi könyvet soroltam a letehetetlen kategóriába. Pláne ilyen távlatból. A feladat című könyvet a tíz évvel ezelőtti első kézbevétel óta már többször is elolvastam, és még mindig élvezem.

Életem egyik legmeghatározóbb könyvélményének tartom, mert ez a történet hívta fel a figyelmemet a mély tartalmak és az utolsó mondat fontosságára.

 A könyv a bejegyzés írásának idején két példányban is fellelhető az antikvárium.hu oldalán.

Az egyik egy '76-os kiadás, a másik pedig egy '87-es.

Az utóbbi egy példánya áll az éjjeliszekrényemen, mert addig agyaltam rajta, hogy újra megkívántam.

Forgatókönyv

Már majdnem feladtam.

Lett, amilyen lett. Negyed-félórával rövidebb a tervezettnél de...

Igazából pont az akció maradt ki, amit sajnálok. De, a vége a rövidítés ellenére is ütött. Kicsit...

Hát... Ezt is kipróbáltam.  Amennyire sikerült összecsapni, nem fűzök hozzá reményeket.

Nyolc perccel éjfél előtt inkább nem panaszkodok.

A hétvégén kifújom magam. Olvasgatok, pihengetek...

Hétfőtől Tizenhárom éj!

Határidők

Ajj, de gyűlnek a határidők!

Jövőhéten lesz az HBO forgatókönyvíró pályázatának leadási határideje, egy nappal korábban előadást kell tartanom egy csomó ember előtt,  a Tizenhárom éjjel is haladnom kellene, és az olvasmánylistám tételei is csak szaporodnak. Jövőhónapban könyvajánlóverseny szép nagy összegű könyvutalványért, amire, a kosaramat elnézve, nagy szükségem lenne, hogy még hosszabb legyen az olvasmánylistám.

És még ki tudja, mi csúszik még közbe. Mozgalmas egy évet fogok zárni, remélhetőleg jó eredményekkel.

A blog tartalmának fejlesztését már csak jövőre fogom elkezdeni.

Hónapokkal ezelőtt, amikor a mentorom az orrom alá dugta a célkitűzős táblázatot, tanácstalanul ültem a papír fölött. Ma már nekem kellett decemberig kibővítenem a cuccot, hogy beleférjenek a terveim.

A tervek megvannak, már csak a befektetett munka mennyiségét kell növelnem.

De azt nagyon.

Hetedik éj - feltöltve

Ma végre befejeztem, és feltöltöttem a hetedik éjt.

(Tekintve, hogy hányszor olvastam át, lehet, vissza is kapom)

A hírem ezzel a történettel kapcsolatban, amit asszem, már beharangoztam, hogy több fejezetet nem fogok feltölteni.

Ebben az évben elszántan kerestem a kihívásokat, és szerencsére többet is találtam. Most az Aranymosás pályázata került terítékre. Szeretném ezt a történetet benevezni, aztán lesz, ami lesz.

Ha kiadják, én sikongatni fogok, ti pedig hagyományos formában vehetitek majd a kezetekbe a történetet. Ha nem, akkor jövőre feltöltöm fejezetenként az egészet.

Senki nem veszt semmit, és legalább megpróbáltam.

Izgulok!

Már csak a szorgalmamat figyelembe véve is bajok lesznek. Sajnos megtapasztalhattátok, hogy milyen szellősen írok néha.

Ez ügyben kérnék némi segítséget.

Szükségem lenne 4-5 tesztolvasóra, akik részen a fejezeteket, meg úgy általában a történetet részletesen értékelnék nekem, illetve, ha ellustulnék, keményen hátsón billentenek.

Köszönök mindenkitől mindent! Sajnálom, hogy a történet végére most már nem csak heteket, de hónapokat kell majd várni, de ki ne szeretné az írását egyszer a kezében tartani?

Forgatókönyv, hetedik éj, hírek

Ideje életjelet adnom.

Tegnap írás szempontjából egész termékeny napot zártam. Az HBO forgatókönyv író pályázatot hirdetett, és gondoltam, kipróbálom magam. Tök buli! A formai megkötésektől a hajam égnek állt, de a végére egész belejöttem. Az első hat percet megírtam.

Ha sikerül befejeznem, lehet, el is küldöm.

Ha nem, akkor legalább egy kicsit kipróbáltam ezt is.

A hetedik éjt írogatom. Már az utolsó jelenetnél járok, ami egy jó kis fordulópont lesz.

Miután feltöltöttem, lesz ezzel kapcsolatban egy hírem, ami félig jó, félig rossz - nézőpont kérdése.