Még egy nap, és vége lesz a SZIN-nek. Bár azt mondhatnám, hogy azért mentem ki, hogy tomboljak, és újult erővel vessem bele magam az írásba, de sajna nem így van. A civil utcában aszalódom este hatig, azután igyekszem elcsípni az első hazafelé tartó buszt, hogy az ágyamba dőlhessek meghalni.
Lassan vége lesz ennek az őrületnek is, és arra koncentrálhatok, ami nekem fontos.
Már nagyon szeretnék írni. Alig másfél jelenet hiányzik a hetedik éjből (igen, még mindig), amit igazából együltőben meg lehetne írni, de most nem megy.
Az ihletmanóim egyszerűen felszívódtak. Szerintem a SZIN kezdetén elbújtak a táskámban, megszöktek, kitombolták magukat, és nem szándékoznak a cucc végéig visszalopakodni. (Hogy mit fognak ezért kapni!) Valószínűleg még pár napig rehabilitálni kell majd a kis másnapos buksijukat, de majd gatyába rázom én őket!
(Érdekesség: Láttam a civil utcában egy AFS nevű bagázst. Első reakció: WTF?! Kiderült, hogy nem arról az AFS-ről volt szó, amire én gondoltam.)
2014. augusztus 30., szombat
2014. augusztus 25., hétfő
Érdekes előrelépés.
Hazaértem, és elaludtam.
Viszont, miután felébredtem, tudtam írni egy keveset, ami tök jó. Eddig egyszer sem fordult elő, hogy a munkával egy napon gépelni is tudtam volna. Mindig túl fáradt voltam hozzá. Ez határozott előrelépés. Megfontolandó a munka utáni szunya, mert így bár a napom egy része kiesik, estefelé össze tudok hozni valamit az olvasóim számára.
A hetem hosszú lesz, a hétvégémet is ellopták, így halvány lila gőzöm sincs, hogy tudok-e a héten frissíteni.
A jó hír, hogy a hetedik éjből mér csak másfél jelenet hiányzik. Igyekszem minél előbb befejezni.
Közben reménykedem, hogy a délutáni szunyát be tudom iktatni, akkor hamarabb végeznék minden írásos cuccommal.
Meglátjuk...
Ez a hónap elég lapos lett, de mintha javulás jeleit látnám. Hullámvölgyek sajnos mindig lesznek, de szerencsére még eddig minden gödörből sikerült kimásznom.
És továbbra is az agyamra mennek a skót kiadók, akik nem engedik beszúrni a zenéiket.
Viszont, miután felébredtem, tudtam írni egy keveset, ami tök jó. Eddig egyszer sem fordult elő, hogy a munkával egy napon gépelni is tudtam volna. Mindig túl fáradt voltam hozzá. Ez határozott előrelépés. Megfontolandó a munka utáni szunya, mert így bár a napom egy része kiesik, estefelé össze tudok hozni valamit az olvasóim számára.
A hetem hosszú lesz, a hétvégémet is ellopták, így halvány lila gőzöm sincs, hogy tudok-e a héten frissíteni.
A jó hír, hogy a hetedik éjből mér csak másfél jelenet hiányzik. Igyekszem minél előbb befejezni.
Közben reménykedem, hogy a délutáni szunyát be tudom iktatni, akkor hamarabb végeznék minden írásos cuccommal.
Meglátjuk...
Ez a hónap elég lapos lett, de mintha javulás jeleit látnám. Hullámvölgyek sajnos mindig lesznek, de szerencsére még eddig minden gödörből sikerült kimásznom.
És továbbra is az agyamra mennek a skót kiadók, akik nem engedik beszúrni a zenéiket.
2014. augusztus 24., vasárnap
Naplopó tovább él
A hetedik éjt akartam írni, de rátaláltam egy zenére, ami más irányba tolta el a figyelmemet.
Soha nem gondoltam volna, hogy a preyerre írt novellámnak valaha is lesz folytatása, de ma sikerült továbbgondolnom a történetet.
Bár nagy karriert nem szántam Naplopónak, megkedveltem a karakterét. Most úgy alakult, hogy egy második történetben ismét alkothat.
--
Off:
Valami koppant az ajtón. Késő este ez nagyon para!
--
Megpróbálom ötezer szóba belesűríteni a történetet, hátha hivatalosabb körökben lesz rá kereslet. Őrzővel sajnos ilyen téren melléfogtam. A második történet már égen túlnyújtózott a szóhatáron.
Itt most hátha...
Soha nem gondoltam volna, hogy a preyerre írt novellámnak valaha is lesz folytatása, de ma sikerült továbbgondolnom a történetet.
Bár nagy karriert nem szántam Naplopónak, megkedveltem a karakterét. Most úgy alakult, hogy egy második történetben ismét alkothat.
--
Off:
Valami koppant az ajtón. Késő este ez nagyon para!
--
Megpróbálom ötezer szóba belesűríteni a történetet, hátha hivatalosabb körökben lesz rá kereslet. Őrzővel sajnos ilyen téren melléfogtam. A második történet már égen túlnyújtózott a szóhatáron.
Itt most hátha...
2014. augusztus 21., csütörtök
Hetedik éj - haladgat
A hatalmába kerített egy érzés. Pozitív állapotba kerültem, aminek következtében már majdnem egy oldalnyi szöveget írtam a hetedik éjhez.
Ráadásul egy olyan bónusz jelenet jutott most eszembe, ami előtte meg se fordult a fejemben.
Nem ígérem meg, hogy holnap befejezem, és fent lesz, mert eddig mindig kicsúsztam a határidőkből, de lehet reménykedni.
Ráadásul egy olyan bónusz jelenet jutott most eszembe, ami előtte meg se fordult a fejemben.
Nem ígérem meg, hogy holnap befejezem, és fent lesz, mert eddig mindig kicsúsztam a határidőkből, de lehet reménykedni.
Egyhavi termés
Nem sikerült ezt a könyvet olyan tempóban olvasnom, mint amilyenben szerettem volna. Tény, hogy nem egy kis füzetke, de az egy hónap azért mégiscsak egy hónap. A visszatérő ínhüvelygyulladásomnak nem tett jót a súlya.
Eszem ágában sincs a még ki nem vesézett tizenkét novellát részletesen taglalni, mert az túl sokáig tartana. Inkább összefoglalom az eddig olvasottakat, és novellánként írok pár sort.
Kezelhetnénk úgy a novellákat, mint egy regényt, ugyanis összefüggenek. Egy világban játszódnak, többnyire ugyanazt a szereplőgárdát jelenítik meg, illetve az átkötőrészek teljesen összekapcsolják őket.
A végcélt ugyan nem ismerem, de a robotok és emberek evolúciójának fejlődése, és a kettő összekapcsolódása érdekes téma, kíváncsian várom, hogy hova lyukadunk ki.
Azt mindenesetre megértettem, hogy az eddigi gondolataim az asimovi robotokról tévesek voltak. Mivel tanultam csekély mértékű programozást, ebből indultam ki. Egyesek-nullák, igenek-nemek. A pozitronagyat olyasminek könyveltem el, mint a fluxuskondenzátort, jól hangzó fizikai kifejezésekből alkotott, amúgy értelmetlen dolog.
Most is kételkedek benne, hogy pozitronokból, vagyis az elektronhoz hasonló, csak épp pozitív töltésű részecskékből lehetséges előállítani valamit, ami hasonlít az emberi agyhoz. Csak spekulálok, de valahol a nyelvtan szintjén jöhetett létre ez a furcsa alkatrész. Elektronpályákról ugyebár mindenki tanult, ebből kiindulva laikus számára egyértelmű, hogy pozitronpálya is létezhet, mivel a pozitron az elektron ellentétes töltésű párja. Itt jön képbe a nyelvtan. Bioszórákon előkerült az idegpálya kifejezés.
Gondolom, innen már egyértelmű, hogy mi történhetett. Pozitronpályának nagyjából annyi köze van az idegpályához, mint a fizika relativitáselméletének a filozófiában használt "minden relatív" kifejezéshez.
Azonban, ha félretesszük ezt a katyvaszt, meg az űrkorszaki lyukkártyákat és társait, amiken még megakadt a szemem, egy igen érdekes világ tárul elénk.
A robotok alapvetően sokkal fejlettebbek az embernél. Pozitronagyuk működése megegyezik az emberi agyéval azzal a különbséggel, hogy nem hibáznak. Egyetlen dolog tartja csak őket rabszolgasorsban: a három törvény.
A robotok éreznek, gondolkodnak. A reakcióik legalább annyira kiszámíthatatlanok, mint az emberekéi. Ezért is van szükség Susan Calvin-re, a robotpszichológusra.
Térjünk is rá a novellákra. Így talán könnyebb lesz összeszednem azt a temérdek gondolatot, ami menet közben született bennem. (Nagy részük bizonyára ki fog maradni.)
Logika
Kaptak az emberek egy görbe tükröt. A Donovan-Powell páros kapott egy túl okos robotot, aki engedelmeskedik a három törvénynek, de kerek-perec kimondja, hogy az ember egy alsóbb rendű lény.
Valójában ebben az írásban a vallások kaptak igazi fricskát.
Az embernek senki nem mondta meg, hogy a világ hogyan is működik valójában. A mai napig kutatjuk, hogy mi hogyan működik. Kevés ember szorítkozik a tényekre, de ezeket az adatokat is másodkézből kapja, így el kell döntenie, hogy hisz-e benne, vagy se. Ebből kiindulva az atomfizika is egy vallás, mivel ki látott még szabad szemmel elektront? A jeleit az okos emberek látták, következtettek a létére, és ezt a tudást továbbadták.
A vallások is ilyenek. Az emberek láttak valamit, következtettek valamire, és továbbadták.Az ezoterikus cuccokon érződik igazán ez, mivel ahány embertől hallunk róla annyiféleképpen magyaráznak el mindent. Az elméleteik jórészt spekulációk, deduktív következtetések. Hogy hány sebből véreznek, az most nem téma.
Ebben a novellában Zseni, a hiper okos robot képtelen elhinni, hogy olyan tökéletlen lények, mint az emberek, létrehozhattak egy olyan tökéletes valamit, mint ő.
Sokan emiatt cáfolnak rá az evolúció elméletére is. Nehezen hiszik el, hogy a véletlen, mint tökéletlen dolog létrehozhatott egy olyan tökéletes (közel sem, de mindegy) dolgot, mint az ember.
Zseni elméletgyártásba kezd, és kitalál magának egy istent, ami szerinte tökéletesebb magyarázat mindenre. Az ő istene megteremtette az embert, aminek a kezével létrehozta a gépet a szent cél érdekében.
Az ő istene persze nem más, mint az űrállomás, és a feladat, hogy energiát továbbítson a Föld felé.
Az első, ami erről az eszembe jutott az Zsoldos Péter A feladat című könyve. Illetve, ha jobban belegondolok, A kígyóistennő bolygója című film is ide köthető.
Ez a novella kifejezetten tetszett. Nem csak azért, mert a Powell-Donovan párost különösen megkedveltem, hanem mert szeretem a vallások valódi mibenlétét boncolgató műveket. Amikor logikusan felépítve látod, hogy egy vallás hogyan alakult ki, milyen tévedések, szükségletek vezettek a kifejlődéséhez, átértékelsz mindent.
Fogd meg a nyulat!
Nem főzünk pörköltet, de a cím innen jött. Ismét Powell-Donovan alkotott valamit. Többnyire mindig a három törvénnyel gyűlik meg a bajuk.
Az egy dolog, hogy minden robot alap programjának része a három törvény, de hogy miként értelmezik...
Az Első Törvény fix, ezzel nem nagyon szoktak gondok lenni. (Nem NAGYON! De olvastam rá példát.)
Kiderült, hogy a Második, illetve Harmadik Törvény viszont hajlamos felcserélődni. A robot ugyanis mérlegeli, hogy a saját biztonsága és a kiadott parancs súlyossága milyen arányban állnak egymással. Ha a parancs nem elég nyomatékos, de a robotot fenyegető veszély nagy, akkor Robi fogja magát, és megcseréli a törvények közötti sorrendet.
Te hazug!
Kicsit elszakadtunk a kedvenc párosomtól, és visszatértünk az Amerikai Robothoz. Véletlenül lehoztak a gyártósorról egy gondolatolvasó robotot.
Ebben az novellában az Első Törvény került terítékre.
Bármily meglepő, a multicégek vezetői, fontos beosztásban levő dolgozói is emberek. Van magánéletük, és vannak magánéleti problémáik. Még vágyaik is.
Bogart, a matematikus Lenning helyére pályázik. Álma, vágya, hogy átvehesse kollégája székét. A gondolatolvasó robot megnyugtatta, hogy Lenning fejében a leköszönés jár, így hamarosan teljesülhet a vágya.
Susan, a csúnya, robotmániás, mogorva robotpszichológus, akiről a legnehezebb elhinni, hogy emberi lény, valójában amellett hogy ember, még nő is. Tudom, ezt még nehezebb megemészteni. Ráadásul a jó öreg robotdokinő szerelmes a munkatársába.A robottól megtudja, hogy a férfi hasonlóan érez iránta.
Mindkét alanyunk felhőtlenül boldog, egészen addig, amíg ki nem derült, hogy a robot hazudott, és ők bolondot csináltak magukból.
Az Első Törvény lényege: Az embernek semmi se fájhat. Még lelkileg se sérülhet, ezért a gondolatolvasó robot mindenkinek azt mondta, amit hallani akart.
A Susan Calvin női dühében megoldhatatlan dilemma elé állított a gépet, ami pillanatok alatt megkergül és nyöszörgő fémkupaccá változott.
A gondolatolvasás örökre elveszett, de legalább Calvinről kiderült, hogy valójában ízig-vérig nő.
Tökéletes kiszolgálás
Itt is lehetne elemezni a gép reakcióit az adott helyzetre, de ebben az esetben én az emberi oldalt érdekesebbnek tartom.
Robotot középületekben, közterekben alkalmazni tilos. Magánházakban sem tartanak robotokat, mert az emberek félnek tőlük.
Kihasználatlan piac.
Orvosolni kell.
Az Amerikai Robot kísérleti jelleggel az egyik alkalmazottuknak kölcsön ad egy teljesen emberi kinézetű gépet. Az hagyján, hogy emberi, de a leírásában konkrétan a "jóképű" szerepel. Általában nem szeretem, ha így jellemeznek egy karaktert, de itt a körülmények indokolták.
Az alkalmazott felesége magára maradt a robottal.
Az asszonyról tudni kell, hogy e tipikus, elnyomott háztartásbeli nő. A férje se tartja sokra, de legalább rendben tartja a házat.
A nő önbizalma alacsony, kicsit butácska...
Eleinte fél a robottól, végül sok dilemmán túlesve megbarátkozik vele. Hagyja neki, hogy átrendezze a házat, sőt! A robot még az asszonyt is kicsinosítja.
Az egész dolog hátterében megint a robotika törvényei állnak. A robot látta, hogy az asszony sérült, így segíteni próbált neki. Rendbe szedte a nő környezetét, őt magát, így lassan megemelte az önbizalmát. Igyekezett a fejébe verni, hogy ő valójában egy értékes ember.
Utolsó simításként nyilvánosan megcsókolta az asszonyt.
A külső szemlélők persze csak annyit láttak, hogy a nő olyan király, hogy meg tud tartani egy ilyen jóképű szeretőt. Senki még csak nem is sejtette, hogy a férfi valójában nem ember.
A nő oldaláról nézve:
Kapott egy ember kinézetű szörnyet, aki kedvesen bánt vele. Éreztette vele, hogy értékes, gyönyörű, érdekes nő.
Meglepek valakit azzal, ha azt mondom, hogy beleszeretett?
Lenny
Gyári látogatáson a kisgyerekre nem figyeltek. Kapott is az alkalmon, hozzányúlt a számítógép billentyűzetéhet,és az éppen készülő pozitronagyat úgy elintézte, mint a sicc.
A kész robot a rutin ellenőrzés során a megszokott kérdésekre nem a megszokott válaszokat adta. gagyogott, mint valami kisbaba.
Susan Calvin kapott az alkalmon megint bizonyítva a meglepő tényt, hogy nő. Morbid egy nő, de nő.
Az elcseszett tákolmány gyereke helyett gyereke lesz. Előbukkannak az anyai ösztönei.
Az átmeneti elmezavar ellenére azonban, az amivel a tetteit magyarázta,azzal mondott valamit.
A robotika fiatal tudományágnak számított, így még kevesen érdeklődtek iránta. A cég pénzzel csábította magához a dolgozókat, így kaptak egy csomó pénzéhes, flegma alakot.
Ha valaki olyan emberrel akar dolgozni, aki elhivatott a munkája iránt, akkor ne pénzt, hanem kihívást ajánljon.
Az eltűnt robot
Ismét az Első Törvény. Illetve inkább annak a boncolgatása, hogy mi történne, ha nem léteznének a robotika törvényei.
Az Amerikai Robot munkatársait egy fű alatt tető alá hozott projekt miatt kivezényelték egy bázisra. Kiderült, hogy korlátozott Első Törvényes robotokat foglalkoztattak, amik közül egy elkeveredett hatvankét másik, szokványos robot között.
Ez a robot ugyan kárt nem okozhatott embernek, de hagyhatta, hogy kárt szenvedjen.
Azonkívül jól beletapostak a lelkivilágába.
Hogy hogyan, mint, merre, meddig, az nem érdekes, ebből a szempontból a novella maga igen unalmas. A lényeg, hogy a robotok alapvetően felsőbbrendűnek tartják magukat, így, ha beletaposnak a lelkükbe, megsértődnek, és igyekeznek túljárni az eszünkön.
Az egyetlen, ami visszatartja a gépeket a világuralomtól, az a három törvény, ami a szolgáinkká teszik őket.
Dzsinnek, akiknek mindent pontosan kell megfogalmaznunk, máskülönben nem fogunk örülni annak, ha teljesíti a kívánságunkat.
A kockázat
Az emberiség fejlődik, lassan létrehozza az első működő hiperhajtóművet.
Aha. Király...
A baj, hogy akárhány élőlényt küldtek át a világűr egy másik pontjára, az otthagyta az eszét. Katatón zombikat hoztak le a hajóról.
Ekkor jutott csak eszükbe, hogy ne élőlényt, hanem robotot küldjenek át. (Én kapásból ezzel kezdtem volna.)
Előkészítenek mindent, a robotot beültetik a pilótaülésbe, megmondják neki, hogy rántsa maga felé a kart olyan erősen, ahogy csak tudja, és addig ne engedje el, amíg kétszer meg nem járta hiperűrt.
Aha.
Azonban nem történik semmi. Mindenki bepánikol, nem mernek a hajó fedélzetére menni, mert az akármelyik pillanatban ugorhat.
Senki sem akart zombivá változni.
A megoldás kézenfekvő. Robotot kell küldeni.
Susan Calvin tiltakozik, mert sajnálja a robotjait. Inkább felzavar egy holtra vált embert.
A fickó hamar rá is jön a problémára: a robot túlságosan is jobb az embernél. Meghajlott a kar, amikor magához rántotta. (Dzsinn, akinek rosszul fogalmazták meg a kívánságot.)
Nagy cécó, per, stb. Calvinnek fontodabbak a gépek, mint egy emberélet. Sajtó, ez, az, amaz... Emberként nyeregbe pattanva fenyegetőzik.
A boszorka erre mit tett:
Kimagyarázta.
Azért küldött embert, mert az ember kreatívabb hibakereső. Az egyetlen, amiben az ember még jobb a gépnél, az a kreativitás.
A guglifordítóból kiindulva...
Jah...
A csillagokba!
Megvannak a számítások, amik lehetővé teszik a biztonságos hiperűrugrást.
Aha, csak volt benne valamilyen komponens, aminek a kiszámítása hazavágta a konkurens cég számítógépét.
Naná, hogy az Első Törvény!
Emberi halál tényezője keveredett az egyenletbe.
A nagy dilemma. Az Amerikai Robot a számításokat óvatosan betáplálta a saját szuper agyába, de úgy, hogy elmagyarázták neki, hogy ha olyan komponensbe botlana, ami emberi halált jelent, ne izgassa fel magát rajta, ugorja át, az emészthetetlen rész dobja vissza.
Mindent megemésztett, semmit nem dobott vissza, a hajót megépítette, bár közben kicsit megtébolyodott.
Ekkor ismét jött a kedvenc Powell-Donovan párosom. Felszálltak a hajóra és eltűntek.
A lényeg: az egyenletben egy átmeneti halál szerepelt, amit az AR gépe átugrott. Ergo megint sikerült a gépeknek kijátszaniuk az Első Törvényt.
Kezdem azt hinni, hogy ezek a törvények nem fogják megállítani a gépeket abban, hogy világuralomra törjenek.
Lásd: Én, a robot című film.
Kíváncsi vagyok, hogy itt mi lesz majd a sztori vége. A robotok előbb-utóbb biztosan fellázadnak.
Bizonyíték
Ebből a novellából mindössze annyit szűrtem le, hogy a gépek jobb politikusok lennének. Nekik az emberek védelme az első, és sohasem hibáznak. Az emberek viszont nehezen viselnék el, hogy gépek uralkodjanak felettük.
Rabszolga
Egy ilyen lektorrobot nekem is jól jönne! Hol lehet rendelni?
A lényeg, hogy sok ember nem nézi jó szemel, hogy a robotok elveszik az emberek munkáját. A történet nem valami izgalmas. Tulajdonképpen csak egy tárgyalás és unalmas visszaemlékezések. Robotika Törvnyek...
(Valószínűleg ezért nem tudok igazán novellát írni. A novella célja valami mélyebb gondolat boncolgatása hirtelen rádöbbentéssel. Ezért nem ez az én műfajom. Szeretem a cselekményeket. A tanulságot humor mögé rejtem, aminek helyre van szüksége.)
Az Első Törvény
Alig két oldal, és Asimov valószínűleg részegen írta.
Egy robot elkóborolt, és szorult helyzetben, amikor előkerült, nem az embert védte, hanem azt a valamit, amitől az embert kellett volna megvédeni.
Valami fontosabb volt neki a Három Törvénynél.
És mi volt az?
Tessék megkapaszkodni!
A gyereke!
Anyai ösztön!
Asimovnak elgurult az egyik kereke.
Mi történt ott? A robotlány találkozott egy robotfiúval, aki égre-földre esküdözött, hogy időben kiveszi? Nyomtak egy robotszexet? Becsúszott a robibaba?
Hogy lett a robotnak kisrobotja?!
?!?!?!?!?!?!?!?!?!!?!?!?!?!??!?!?????????????????????????????????????????
Elkerülhető konfliktus
A világot alapvetően gépek irányítják. A Föld négy régióra oszlott, mindegyik kapott egy szuper agyat, ami kiszámolja, miből mennyit kell termelni, elrendezi a munkahelyeket, ezzel felszámolva a munkanélküliséget, határidőket szab...
Elvileg mindennek tökéletesen kellene működnie.
Elvileg.
Gyakorlatilag még mindig vannak munkanélküliek, csúsznak a határidőkkel, alul, illetve túltermelések fordulnak elő.
Az egész novella arról szól, hogy ennek az okát boncolgatják.
Közben kiderül, hogy keleten az emberek szaporodnak, mint a nyulak, délen sok a nyersanyag, meg a lehetőség csak az ember kevés, Európa még mindig beképzelt, északon meg nagy a pofa.
Ez a történet se kötött le igazán.
A lényeg, hogy sokat haladtam, és egy érdekes világot ismertem meg. Örülök, hogy jobban megismerhettem ezeket az alapelgondolásokat.
És külön örülök annak, hogy megírtam ezt a bejegyzést. Legalább egyvalamiben sikerült felzárkóznom.
Szépen, sorjában.
Eszem ágában sincs a még ki nem vesézett tizenkét novellát részletesen taglalni, mert az túl sokáig tartana. Inkább összefoglalom az eddig olvasottakat, és novellánként írok pár sort.
Kezelhetnénk úgy a novellákat, mint egy regényt, ugyanis összefüggenek. Egy világban játszódnak, többnyire ugyanazt a szereplőgárdát jelenítik meg, illetve az átkötőrészek teljesen összekapcsolják őket.
A végcélt ugyan nem ismerem, de a robotok és emberek evolúciójának fejlődése, és a kettő összekapcsolódása érdekes téma, kíváncsian várom, hogy hova lyukadunk ki.
Azt mindenesetre megértettem, hogy az eddigi gondolataim az asimovi robotokról tévesek voltak. Mivel tanultam csekély mértékű programozást, ebből indultam ki. Egyesek-nullák, igenek-nemek. A pozitronagyat olyasminek könyveltem el, mint a fluxuskondenzátort, jól hangzó fizikai kifejezésekből alkotott, amúgy értelmetlen dolog.
Most is kételkedek benne, hogy pozitronokból, vagyis az elektronhoz hasonló, csak épp pozitív töltésű részecskékből lehetséges előállítani valamit, ami hasonlít az emberi agyhoz. Csak spekulálok, de valahol a nyelvtan szintjén jöhetett létre ez a furcsa alkatrész. Elektronpályákról ugyebár mindenki tanult, ebből kiindulva laikus számára egyértelmű, hogy pozitronpálya is létezhet, mivel a pozitron az elektron ellentétes töltésű párja. Itt jön képbe a nyelvtan. Bioszórákon előkerült az idegpálya kifejezés.
Gondolom, innen már egyértelmű, hogy mi történhetett. Pozitronpályának nagyjából annyi köze van az idegpályához, mint a fizika relativitáselméletének a filozófiában használt "minden relatív" kifejezéshez.
Azonban, ha félretesszük ezt a katyvaszt, meg az űrkorszaki lyukkártyákat és társait, amiken még megakadt a szemem, egy igen érdekes világ tárul elénk.
A robotok alapvetően sokkal fejlettebbek az embernél. Pozitronagyuk működése megegyezik az emberi agyéval azzal a különbséggel, hogy nem hibáznak. Egyetlen dolog tartja csak őket rabszolgasorsban: a három törvény.
A robotok éreznek, gondolkodnak. A reakcióik legalább annyira kiszámíthatatlanok, mint az emberekéi. Ezért is van szükség Susan Calvin-re, a robotpszichológusra.
Térjünk is rá a novellákra. Így talán könnyebb lesz összeszednem azt a temérdek gondolatot, ami menet közben született bennem. (Nagy részük bizonyára ki fog maradni.)
Logika
Kaptak az emberek egy görbe tükröt. A Donovan-Powell páros kapott egy túl okos robotot, aki engedelmeskedik a három törvénynek, de kerek-perec kimondja, hogy az ember egy alsóbb rendű lény.
Valójában ebben az írásban a vallások kaptak igazi fricskát.
Az embernek senki nem mondta meg, hogy a világ hogyan is működik valójában. A mai napig kutatjuk, hogy mi hogyan működik. Kevés ember szorítkozik a tényekre, de ezeket az adatokat is másodkézből kapja, így el kell döntenie, hogy hisz-e benne, vagy se. Ebből kiindulva az atomfizika is egy vallás, mivel ki látott még szabad szemmel elektront? A jeleit az okos emberek látták, következtettek a létére, és ezt a tudást továbbadták.
A vallások is ilyenek. Az emberek láttak valamit, következtettek valamire, és továbbadták.Az ezoterikus cuccokon érződik igazán ez, mivel ahány embertől hallunk róla annyiféleképpen magyaráznak el mindent. Az elméleteik jórészt spekulációk, deduktív következtetések. Hogy hány sebből véreznek, az most nem téma.
Ebben a novellában Zseni, a hiper okos robot képtelen elhinni, hogy olyan tökéletlen lények, mint az emberek, létrehozhattak egy olyan tökéletes valamit, mint ő.
Sokan emiatt cáfolnak rá az evolúció elméletére is. Nehezen hiszik el, hogy a véletlen, mint tökéletlen dolog létrehozhatott egy olyan tökéletes (közel sem, de mindegy) dolgot, mint az ember.
Zseni elméletgyártásba kezd, és kitalál magának egy istent, ami szerinte tökéletesebb magyarázat mindenre. Az ő istene megteremtette az embert, aminek a kezével létrehozta a gépet a szent cél érdekében.
Az ő istene persze nem más, mint az űrállomás, és a feladat, hogy energiát továbbítson a Föld felé.
Az első, ami erről az eszembe jutott az Zsoldos Péter A feladat című könyve. Illetve, ha jobban belegondolok, A kígyóistennő bolygója című film is ide köthető.
Ez a novella kifejezetten tetszett. Nem csak azért, mert a Powell-Donovan párost különösen megkedveltem, hanem mert szeretem a vallások valódi mibenlétét boncolgató műveket. Amikor logikusan felépítve látod, hogy egy vallás hogyan alakult ki, milyen tévedések, szükségletek vezettek a kifejlődéséhez, átértékelsz mindent.
Fogd meg a nyulat!
Nem főzünk pörköltet, de a cím innen jött. Ismét Powell-Donovan alkotott valamit. Többnyire mindig a három törvénnyel gyűlik meg a bajuk.
Az egy dolog, hogy minden robot alap programjának része a három törvény, de hogy miként értelmezik...
Az Első Törvény fix, ezzel nem nagyon szoktak gondok lenni. (Nem NAGYON! De olvastam rá példát.)
Kiderült, hogy a Második, illetve Harmadik Törvény viszont hajlamos felcserélődni. A robot ugyanis mérlegeli, hogy a saját biztonsága és a kiadott parancs súlyossága milyen arányban állnak egymással. Ha a parancs nem elég nyomatékos, de a robotot fenyegető veszély nagy, akkor Robi fogja magát, és megcseréli a törvények közötti sorrendet.
Te hazug!
Kicsit elszakadtunk a kedvenc párosomtól, és visszatértünk az Amerikai Robothoz. Véletlenül lehoztak a gyártósorról egy gondolatolvasó robotot.
Ebben az novellában az Első Törvény került terítékre.
Bármily meglepő, a multicégek vezetői, fontos beosztásban levő dolgozói is emberek. Van magánéletük, és vannak magánéleti problémáik. Még vágyaik is.
Bogart, a matematikus Lenning helyére pályázik. Álma, vágya, hogy átvehesse kollégája székét. A gondolatolvasó robot megnyugtatta, hogy Lenning fejében a leköszönés jár, így hamarosan teljesülhet a vágya.
Susan, a csúnya, robotmániás, mogorva robotpszichológus, akiről a legnehezebb elhinni, hogy emberi lény, valójában amellett hogy ember, még nő is. Tudom, ezt még nehezebb megemészteni. Ráadásul a jó öreg robotdokinő szerelmes a munkatársába.A robottól megtudja, hogy a férfi hasonlóan érez iránta.
Mindkét alanyunk felhőtlenül boldog, egészen addig, amíg ki nem derült, hogy a robot hazudott, és ők bolondot csináltak magukból.
Az Első Törvény lényege: Az embernek semmi se fájhat. Még lelkileg se sérülhet, ezért a gondolatolvasó robot mindenkinek azt mondta, amit hallani akart.
A Susan Calvin női dühében megoldhatatlan dilemma elé állított a gépet, ami pillanatok alatt megkergül és nyöszörgő fémkupaccá változott.
A gondolatolvasás örökre elveszett, de legalább Calvinről kiderült, hogy valójában ízig-vérig nő.
Tökéletes kiszolgálás
Itt is lehetne elemezni a gép reakcióit az adott helyzetre, de ebben az esetben én az emberi oldalt érdekesebbnek tartom.
Robotot középületekben, közterekben alkalmazni tilos. Magánházakban sem tartanak robotokat, mert az emberek félnek tőlük.
Kihasználatlan piac.
Orvosolni kell.
Az Amerikai Robot kísérleti jelleggel az egyik alkalmazottuknak kölcsön ad egy teljesen emberi kinézetű gépet. Az hagyján, hogy emberi, de a leírásában konkrétan a "jóképű" szerepel. Általában nem szeretem, ha így jellemeznek egy karaktert, de itt a körülmények indokolták.
Az alkalmazott felesége magára maradt a robottal.
Az asszonyról tudni kell, hogy e tipikus, elnyomott háztartásbeli nő. A férje se tartja sokra, de legalább rendben tartja a házat.
A nő önbizalma alacsony, kicsit butácska...
Eleinte fél a robottól, végül sok dilemmán túlesve megbarátkozik vele. Hagyja neki, hogy átrendezze a házat, sőt! A robot még az asszonyt is kicsinosítja.
Az egész dolog hátterében megint a robotika törvényei állnak. A robot látta, hogy az asszony sérült, így segíteni próbált neki. Rendbe szedte a nő környezetét, őt magát, így lassan megemelte az önbizalmát. Igyekezett a fejébe verni, hogy ő valójában egy értékes ember.
Utolsó simításként nyilvánosan megcsókolta az asszonyt.
A külső szemlélők persze csak annyit láttak, hogy a nő olyan király, hogy meg tud tartani egy ilyen jóképű szeretőt. Senki még csak nem is sejtette, hogy a férfi valójában nem ember.
A nő oldaláról nézve:
Kapott egy ember kinézetű szörnyet, aki kedvesen bánt vele. Éreztette vele, hogy értékes, gyönyörű, érdekes nő.
Meglepek valakit azzal, ha azt mondom, hogy beleszeretett?
Lenny
Gyári látogatáson a kisgyerekre nem figyeltek. Kapott is az alkalmon, hozzányúlt a számítógép billentyűzetéhet,és az éppen készülő pozitronagyat úgy elintézte, mint a sicc.
A kész robot a rutin ellenőrzés során a megszokott kérdésekre nem a megszokott válaszokat adta. gagyogott, mint valami kisbaba.
Susan Calvin kapott az alkalmon megint bizonyítva a meglepő tényt, hogy nő. Morbid egy nő, de nő.
Az elcseszett tákolmány gyereke helyett gyereke lesz. Előbukkannak az anyai ösztönei.
Az átmeneti elmezavar ellenére azonban, az amivel a tetteit magyarázta,azzal mondott valamit.
A robotika fiatal tudományágnak számított, így még kevesen érdeklődtek iránta. A cég pénzzel csábította magához a dolgozókat, így kaptak egy csomó pénzéhes, flegma alakot.
Ha valaki olyan emberrel akar dolgozni, aki elhivatott a munkája iránt, akkor ne pénzt, hanem kihívást ajánljon.
Az eltűnt robot
Ismét az Első Törvény. Illetve inkább annak a boncolgatása, hogy mi történne, ha nem léteznének a robotika törvényei.
Az Amerikai Robot munkatársait egy fű alatt tető alá hozott projekt miatt kivezényelték egy bázisra. Kiderült, hogy korlátozott Első Törvényes robotokat foglalkoztattak, amik közül egy elkeveredett hatvankét másik, szokványos robot között.
Ez a robot ugyan kárt nem okozhatott embernek, de hagyhatta, hogy kárt szenvedjen.
Azonkívül jól beletapostak a lelkivilágába.
Hogy hogyan, mint, merre, meddig, az nem érdekes, ebből a szempontból a novella maga igen unalmas. A lényeg, hogy a robotok alapvetően felsőbbrendűnek tartják magukat, így, ha beletaposnak a lelkükbe, megsértődnek, és igyekeznek túljárni az eszünkön.
Az egyetlen, ami visszatartja a gépeket a világuralomtól, az a három törvény, ami a szolgáinkká teszik őket.
Dzsinnek, akiknek mindent pontosan kell megfogalmaznunk, máskülönben nem fogunk örülni annak, ha teljesíti a kívánságunkat.
A kockázat
Az emberiség fejlődik, lassan létrehozza az első működő hiperhajtóművet.
Aha. Király...
A baj, hogy akárhány élőlényt küldtek át a világűr egy másik pontjára, az otthagyta az eszét. Katatón zombikat hoztak le a hajóról.
Ekkor jutott csak eszükbe, hogy ne élőlényt, hanem robotot küldjenek át. (Én kapásból ezzel kezdtem volna.)
Előkészítenek mindent, a robotot beültetik a pilótaülésbe, megmondják neki, hogy rántsa maga felé a kart olyan erősen, ahogy csak tudja, és addig ne engedje el, amíg kétszer meg nem járta hiperűrt.
Aha.
Azonban nem történik semmi. Mindenki bepánikol, nem mernek a hajó fedélzetére menni, mert az akármelyik pillanatban ugorhat.
Senki sem akart zombivá változni.
A megoldás kézenfekvő. Robotot kell küldeni.
Susan Calvin tiltakozik, mert sajnálja a robotjait. Inkább felzavar egy holtra vált embert.
A fickó hamar rá is jön a problémára: a robot túlságosan is jobb az embernél. Meghajlott a kar, amikor magához rántotta. (Dzsinn, akinek rosszul fogalmazták meg a kívánságot.)
Nagy cécó, per, stb. Calvinnek fontodabbak a gépek, mint egy emberélet. Sajtó, ez, az, amaz... Emberként nyeregbe pattanva fenyegetőzik.
A boszorka erre mit tett:
Kimagyarázta.
Azért küldött embert, mert az ember kreatívabb hibakereső. Az egyetlen, amiben az ember még jobb a gépnél, az a kreativitás.
A guglifordítóból kiindulva...
Jah...
A csillagokba!
Megvannak a számítások, amik lehetővé teszik a biztonságos hiperűrugrást.
Aha, csak volt benne valamilyen komponens, aminek a kiszámítása hazavágta a konkurens cég számítógépét.
Naná, hogy az Első Törvény!
Emberi halál tényezője keveredett az egyenletbe.
A nagy dilemma. Az Amerikai Robot a számításokat óvatosan betáplálta a saját szuper agyába, de úgy, hogy elmagyarázták neki, hogy ha olyan komponensbe botlana, ami emberi halált jelent, ne izgassa fel magát rajta, ugorja át, az emészthetetlen rész dobja vissza.
Mindent megemésztett, semmit nem dobott vissza, a hajót megépítette, bár közben kicsit megtébolyodott.
Ekkor ismét jött a kedvenc Powell-Donovan párosom. Felszálltak a hajóra és eltűntek.
A lényeg: az egyenletben egy átmeneti halál szerepelt, amit az AR gépe átugrott. Ergo megint sikerült a gépeknek kijátszaniuk az Első Törvényt.
Kezdem azt hinni, hogy ezek a törvények nem fogják megállítani a gépeket abban, hogy világuralomra törjenek.
Lásd: Én, a robot című film.
Kíváncsi vagyok, hogy itt mi lesz majd a sztori vége. A robotok előbb-utóbb biztosan fellázadnak.
Bizonyíték
Ebből a novellából mindössze annyit szűrtem le, hogy a gépek jobb politikusok lennének. Nekik az emberek védelme az első, és sohasem hibáznak. Az emberek viszont nehezen viselnék el, hogy gépek uralkodjanak felettük.
Rabszolga
Egy ilyen lektorrobot nekem is jól jönne! Hol lehet rendelni?
A lényeg, hogy sok ember nem nézi jó szemel, hogy a robotok elveszik az emberek munkáját. A történet nem valami izgalmas. Tulajdonképpen csak egy tárgyalás és unalmas visszaemlékezések. Robotika Törvnyek...
(Valószínűleg ezért nem tudok igazán novellát írni. A novella célja valami mélyebb gondolat boncolgatása hirtelen rádöbbentéssel. Ezért nem ez az én műfajom. Szeretem a cselekményeket. A tanulságot humor mögé rejtem, aminek helyre van szüksége.)
Az Első Törvény
Alig két oldal, és Asimov valószínűleg részegen írta.
Egy robot elkóborolt, és szorult helyzetben, amikor előkerült, nem az embert védte, hanem azt a valamit, amitől az embert kellett volna megvédeni.
Valami fontosabb volt neki a Három Törvénynél.
És mi volt az?
Tessék megkapaszkodni!
A gyereke!
Anyai ösztön!
Asimovnak elgurult az egyik kereke.
Mi történt ott? A robotlány találkozott egy robotfiúval, aki égre-földre esküdözött, hogy időben kiveszi? Nyomtak egy robotszexet? Becsúszott a robibaba?
Hogy lett a robotnak kisrobotja?!
?!?!?!?!?!?!?!?!?!!?!?!?!?!??!?!?????????????????????????????????????????
Elkerülhető konfliktus
A világot alapvetően gépek irányítják. A Föld négy régióra oszlott, mindegyik kapott egy szuper agyat, ami kiszámolja, miből mennyit kell termelni, elrendezi a munkahelyeket, ezzel felszámolva a munkanélküliséget, határidőket szab...
Elvileg mindennek tökéletesen kellene működnie.
Elvileg.
Gyakorlatilag még mindig vannak munkanélküliek, csúsznak a határidőkkel, alul, illetve túltermelések fordulnak elő.
Az egész novella arról szól, hogy ennek az okát boncolgatják.
Közben kiderül, hogy keleten az emberek szaporodnak, mint a nyulak, délen sok a nyersanyag, meg a lehetőség csak az ember kevés, Európa még mindig beképzelt, északon meg nagy a pofa.
Ez a történet se kötött le igazán.
A lényeg, hogy sokat haladtam, és egy érdekes világot ismertem meg. Örülök, hogy jobban megismerhettem ezeket az alapelgondolásokat.
És külön örülök annak, hogy megírtam ezt a bejegyzést. Legalább egyvalamiben sikerült felzárkóznom.
Szépen, sorjában.
Körbe-körbe
Na, ez jó kis novella volt. Tetszett. Kicsit sablonos, amolyan bajba-kerültünk-az-itthagyott-tecnológiát-leporolva-megoldjuk-jaj-mégse-megy-meghalunk-nem-halunk-huzzunk-sorsot-feláldozom-magam-mégse-haltam-meg-megmenekültünk történet.
A Merkúron járunk 2015-ben. (Bizony, ezen a történetem majd csaj jövőre illik nevetni.) Két ürge belepte a tíz évvel ezelőtt épített állomást, és újra akarták indítani a bányászatot. Egyetlen robotot vittek csak magukkal, amit gyorsan össze is zavartak. Annyira, hogy elkezdett drámákat szavalni. (Honnan ismerte őket?)
Szóltak szegény Sebinek, hogy ugorjon már le a legközelebbi bányába szeléniumért, mert különben megsülnek.
(Kezdjük ott, hogy ha egyszer valamilyen okból bányát építünk a Merkúron, akkor azt nem az enyhén fogalmazva forró Nap felőli oldalára tesszük, amihez képest a pokol hidegebb, mint a déli sark.)
Csávókáim egyszer csak arra eszmélnek, hogy Sebi nem jött vissza. Körbe-körbe mászkál a kijelölt bánya körül.
Valahogy vissza kell hozni.
A két férfi nem mehetett ki, mert még védőruhában se bírnák sokáig odakint.
---------------------------------
Holnap lesz egy hónapja, hogy ezt a bejegyzést elkezdtem írni. Azóta már a kötet harmadát végigolvastam, de nem írtam róluk semmit. Tizenkét novella véleményezésével maradtam adós.
Az elmúlt egy hónapban csúnyán leeresztettem, de az okát nem tudom megmondani.Életem során nem egyszer átestem egy-egy ilyen időszakon.
Átmeneti mélypont, ha úgy jobban tetszik.
Igyekszem utolérni magamat.
Bele kell húznom az olvasásba, ugyanis nagyjából három könyvet olvastam ki azalatt az idő alatt, mialatt beszereztem hetet. Nem merem megszámolni, hogy az olvasmánylistámon hány tétel szerepelhet, de van egy olyan sejtésem, hogy több, mint negyven.
Az mindenesetre biztos, hogy amint befejeztem az Encyclopedia Galactica első kötetét, nem kezdek bele a negyedikbe, és nem rohanok beszerezni a másodikat. Majd szépen sorjában.
Sajnos Asimov írásait nem élvezem olyan mértékben, mint ahogy mondjuk öt évvel ezelőtt tettem volna.
Ezt a bejegyzést most gyorsan közzéteszem, és megpróbálok pótolni, hátha az túllendít a mostani mélypontomon.
A Merkúron járunk 2015-ben. (Bizony, ezen a történetem majd csaj jövőre illik nevetni.) Két ürge belepte a tíz évvel ezelőtt épített állomást, és újra akarták indítani a bányászatot. Egyetlen robotot vittek csak magukkal, amit gyorsan össze is zavartak. Annyira, hogy elkezdett drámákat szavalni. (Honnan ismerte őket?)
Szóltak szegény Sebinek, hogy ugorjon már le a legközelebbi bányába szeléniumért, mert különben megsülnek.
(Kezdjük ott, hogy ha egyszer valamilyen okból bányát építünk a Merkúron, akkor azt nem az enyhén fogalmazva forró Nap felőli oldalára tesszük, amihez képest a pokol hidegebb, mint a déli sark.)
Csávókáim egyszer csak arra eszmélnek, hogy Sebi nem jött vissza. Körbe-körbe mászkál a kijelölt bánya körül.
Valahogy vissza kell hozni.
A két férfi nem mehetett ki, mert még védőruhában se bírnák sokáig odakint.
---------------------------------
Holnap lesz egy hónapja, hogy ezt a bejegyzést elkezdtem írni. Azóta már a kötet harmadát végigolvastam, de nem írtam róluk semmit. Tizenkét novella véleményezésével maradtam adós.
Az elmúlt egy hónapban csúnyán leeresztettem, de az okát nem tudom megmondani.Életem során nem egyszer átestem egy-egy ilyen időszakon.
Átmeneti mélypont, ha úgy jobban tetszik.
Igyekszem utolérni magamat.
Bele kell húznom az olvasásba, ugyanis nagyjából három könyvet olvastam ki azalatt az idő alatt, mialatt beszereztem hetet. Nem merem megszámolni, hogy az olvasmánylistámon hány tétel szerepelhet, de van egy olyan sejtésem, hogy több, mint negyven.
Az mindenesetre biztos, hogy amint befejeztem az Encyclopedia Galactica első kötetét, nem kezdek bele a negyedikbe, és nem rohanok beszerezni a másodikat. Majd szépen sorjában.
Sajnos Asimov írásait nem élvezem olyan mértékben, mint ahogy mondjuk öt évvel ezelőtt tettem volna.
Ezt a bejegyzést most gyorsan közzéteszem, és megpróbálok pótolni, hátha az túllendít a mostani mélypontomon.
2014. augusztus 17., vasárnap
Hetedik éj - Félig kész
Egy jelenet előtt megtorpantam. Nem megy. De a fejezet fele elkészült. Nem próbálok erőszakot tenni magamon azzal, hogy fent maradok éjfélig, vagy hajnalig, mert holnap kemény napom lesz. Majd meglátom, hogyan tudom folytatni.
Legközelebb huszadikán leszek itthon egész nap. Talán akkor sikerül majd befejeznem.
Nem mondom biztosra, mert folyton csúszom. Engem is idegesít, de ez van.
Szeretnék már a Bástyákkal foglalkozni, viszont addig nem fogom folytatni, amíg ezt be nem fejeztem. Szóval már csak ezért is igyekezni akarok.
Legközelebb huszadikán leszek itthon egész nap. Talán akkor sikerül majd befejeznem.
Nem mondom biztosra, mert folyton csúszom. Engem is idegesít, de ez van.
Szeretnék már a Bástyákkal foglalkozni, viszont addig nem fogom folytatni, amíg ezt be nem fejeztem. Szóval már csak ezért is igyekezni akarok.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)