Pozitív gondolatok

Furcsa érzés, amikor az embert pötyögés közben

szállja meg az ihlet. Minta a gonosz, komisz manócskáim hirtelen megrántanák a vállukat, mondván "Na, jó! Ha már ennyire erőlködsz, segítünk." És olyan dolgokat súgnak, amik korábban még véletlenül se jutottak az eszembe.

Ilyenkor belegondolok, hogy mi lett volna ha más időpontban erőszakolom rá magam a Wordre? Annyival szegényebb lenne a történet, vagy akkor is eszembe jutott volna az, ami most?

És ha visszatörölném, és később ülnék neki, eszembe jutna valami ennél is sokkal jobb?

Az a baj, hogy akkor a törölgetést, újraírást a végtelenségig folytathatnám, az olvasóim meg meglincselnének. Jól mondom? (Ha netán olyasvalaki tévedt erre, aki ismeri a Tizenhárom éjt, és mér nagyon várja a folytatást. Bizony, ezt írom most!)

Profi írók nyilatkozták nem egyszer, hogy a már kész regényeiket mai fejjel legszívesebben átírnák. Mikor van hát készen egy regény? Az író folyton fejlődik, idővel mindent másképp csinálna. Minden korábbi regényét átírná. Soha nem érzi egyetlen művét sem tökéletesnek.

Mókuskerék.

Valószínűleg az a legjobb, ha amit megírok, azt el is felejtem, hogy mindig az újra koncentrálhassak. Mert amit már egyszer megírtam, azt akkor úgy láttam jónak. Mi jogon bíráljam felül a pár évvel korábbi énemet?

És miért kattogok most ezen?

Jut is eszembe...

A Boszorgányos pályázatra írt novellám még mindig a gépemen csücsül. Lassan útjára kell engednem. Nagyon átírni már úgyse fogom.

Igazából tetszik, hogy pont 14.444 karakter. Nem akarok belerondítani. De akkor miért tartom vissza?

Ennyire élvezném a hatásos belépőket?

Az eddigiek alapján (egoistán fog hangzani) pozitívan tekintek az írásaimra. El tudom képzelni, hogy nyerhetek (Tekintve, hogy egyszer már megtörtént, nem is csoda.), és akkor így tényleg stílusos. A nyertes novella az utolsó pillanatban fut be... Hmm...

Hivatalos kutatások is bizonyítják, hogy a siker titka a pozitív hozzáállás. Nem hivatalos elméletek is ezt támasztják alá a maguk ki-be tekert, érthetetlen logikájuk alapján.

Egy hónap, és kiderül, hogy csak az önbizalmam volt-e túl nagy.

Várom már.

Most pedig húzok vissza írni.

Asszem, kicsit elkalandoztam.

Kötelező célkitűzések

Ma sokat agyaltam az íráson (amikor épp nem cikket írtam). Előkerült a Népek őre sorozat első története, ami anno harmadik lett az Új Galaxis pályázatán. Mostanában sokat gondolkodom rajta. Amióta nem regényként, hanem hosszabb-rövidebb történetek sorozataként tekintek rá, egyre többet kacérkodok a gondolattal, hogy végre nekiülök a második történetnek. De nem. Még várok. Újabb és újabb ötletek jutnak eszembe, külön füzetet kellett nyitnom nekik. Ez a projekt óriási, és nem csak azért, mert nagyjából tíz éve csiszolódik. Egyre inkább rájövök, hogy mekkora lehetőségek rejlenek benne. Kár lenne elkapkodni.

A Tizenhárom éjjel már megint csak csúszok, bár ez még behozható. Örülnék, ha még a héten meg tudnék írni három fejezetet. Igazából az lenne az igazi, ha jövőhónap végére kész lenne az egész. Ez lenne az első teljesen kész saját regényem, ha a fanfictionöket, és a kamasz koromban füzetbe írt regényemet nem vesszük figyelembe. Furcsa belegondolni.

Aztán még ott a Bástyák című történetem is.

Bele kell húznom, mert önmegvalósítási fronton csak ezekkel érhetek el valamit. Ha nem jönnek be, nagyon csúnyán fogok nézni.

Most látom csak igazán, hogy mit jelent a két százalék ihlet és a kilencvennyolc százalék munka. Kitalálni könnyű, megvalósítani már sokkal nehezebb, fogjon bármibe is az ember.

A jó hír, hogy már nem csak pötyögök, mint az elején, hanem tervezek, vázlatolok, és már határidőket is kezdek szabni magamnak. Visszagondolva a tréningekre, pont ezek voltak a sikeres vállalkozások kulcsai.

Perpillanat pozitív érzelmekkel pislogok előre, ami egy korábban olvasott cikk alapján minden sikeres ember fő ismérve.

Nem tehetek róla, de most nagyon felspannoltam magam. Vagy a mentorom engem. Vagy csak az agyamra mentek a kötelezően leírandó célkitűzések.

Everybody wants to rule the world

Ma rájöttem, hogy ennek a számnak nem csak a hangzása király:

A szöveg nagyon motiváló, hiszen, ha belegondolunk, minden önmegvalósító személyiség a világot akarja uralni valamilyen formában. Ha előre akar lépni, kell egy haditerv. Csaták és megmérettetések sorozata visz csak előrébb, és ha elég jól játszol, előbb vagy utóbb valaminek a tetejére kerülhetsz.

A mentorom erre azt mondaná, hogy ez a dal nem véletlenül talált meg engem (én meg szkeptikus, udvarias mosollyal bólogatnék).

Azután továbbgondolva a dolgokat, a mentorom megíratta már velem a haditerveket, motivált, hogy újabb kihívásokat keressek. Kerestem is. Csaták, bátor lépések, kudarcok, sikerek sorozata áll még előttem, és ami még motiválóbb, hogy már mögöttem is! Visszaút nincs, és itt megállni valahogy nincs kedvem. Főleg, hogy a fantáziám már megint kezd túlpörögni.

Már egészen biztos, hogy a Bástyák című írásomnak harmadik része is lesz, pedig még az elsőt sem írtam meg. Az éjszaka fel kellett kelnem, mert egy tök király jelenet jutott az eszembe, ami az elkövetkező fejezetek valamelyikébe fog belekerülni.

Gyorsan be kell fejeznem a Tizenhárom éjt, hogy újra foglalkozhassak a kedvenc farkasaimmal. Bevallom, Kip hiányzik a legjobban. Ma hajnalban az ő vérvörös haja és idétlen mosolya kísértett, azután egész délelőtt körülöttem ólálkodott. Szerencsétlen vénkölyök úgy járt, mint Adam, aki akaratlanul is nagy szerepet tölt be, pedig jelentéktelen figurának szántam. Kip karaktere véletlenül lett olyan, amilyen, a kezdetekkor még nem is létezett, most pedig egy trilógia gerincét készül alkotni.

Hála neki, a fantáziám úgy meglódult, hogy az étvágyam is elment, ami jó jel. Üres gyomorral valahogy jobban írok.

Ideje is már leülnöm pötyögni, mert visszagondolva, a tegnapi napomat úgy lehúzhatom a vécén, ahogy volt. A pénteket is aktívabbra terveztem, a csütörtökömet a szerdámmal egyetemben meg a körülmények tették tönkre.

Már csak azért is szeretnék nagyon nekiülni a hatodik éjnek, mert most olyan jelenetek következnek, amiket már nagyon vártam.

És ez már majdnem a történet közepe.

(Századik bejegyzésnek egész király lett.)

B.meg!

Erre csak ezt tudom mondani.

B......meeeeeeeeeeeeeg!

A Preyer pályázatra írt novellámban írtam egy jelentéktelen dologról. Sokszor előfordult, de csak poénból, hogy legyen min agyalni, meg röhögni. Ez volt a vegyes gyümölcspálma. A dolog lényege, hogy egyetlen pálmán csomóféle gyümölcs terem egy időben. Szín és gyümölcs orgia. Mert csak. Hogy hogyan jutott, az eszembe, arra nem emlékszem. Csak úgy kipattant, mert akartam valami egyedi környezetet.

Erre mi jön ma velem szemben?

Esküszöm, ma láttam először!

Az enyém mondjuk annyival profibb volt, hogy a gyümölcsök kereszteződtek: lila alma, piros banán...

Tök mindegy.

Ez akkor is durva!

Poén

Írtam két bekezdést a hatodik éjhez, de több nem nagyon megy. Majd' leragadnak a szemeim. Talán holnap. Remélhetőleg reggel cefet idő lesz, mert akkor nem kell elmennem itthonról, nem fáradok el, és lesz erőm írni.

Jó lenne, mert ez egy nagyon király fejezet lesz. Én legalábbis nagyon várom. Azon kevés ötletek egyikét fogom most betűkbe önteni, amelyeket még nagyon az elején találtam ki, amikor még a szereplők egy része is csak névtelen szellemként kavargott a fejemben.

Inspirál a sok kritika is. Nem emlékszem, hogy kaptam-e valaha nyolc-tíz kritikát egy fejezetre úgy, hogy egy hete sincs a frissítésnek. Jó érzés. De még milyen jó!

Ihletmanóim büszkén düllesztik a mellüket a laptopom kijelzője mögül kukucskálva. Mintha kezdenének dolgozgatni, és ezért nagy dicséret jár nekik. Sikerült frissítenem a Tizenhárom éjt, az új fejezet is egész szépen halad, ráadásul a hétvégén összehoztuk a Vigyázz, mit kívánsz! című novellát is a pályázatra, amit kiszúrtam. Ráadásul ez utóbbi úgy sikerült, hogy már javítani se tudok rajta. Az is megfordult a fejemben, hogy már el is küldöm, de megfékeztem magam. Várok vele, egy-két napig felé se nézek, hogy felejtődjön, és friss fejjel nézhessem át.

Megvallom őszintén, titkon reménykedek benne, hogy nem találok semmi átírandót, mert pont 14.444 karakteren áll a számláló, ami tök poén.

Ki lesz adva, ha a Holdig kell mennem is érte!

Kész! A Bástyák ki lesz adva! Még nincs befejezve, nem tudom, hogyan, mint, merre, meddig, de ki lesz adva, és kész!

Amikor már sokadjára hallom, hogy megérne egy printet, az azért már jelent valamit.

Nagyon hamar be kell fejeznem a Tizenhárom éj című történetemet. A hatodik éjt már írom, kb egy oldalnál tart... Mindjárt nyitom...

Öh... Ja. Nincs egész egy oldal, de majdnem. Tegnap pötyögtem be ezt is, de többre már nem futotta. Ma is fáradtan értem haza. Direkt szundítottam húsz percet, hogy újrabútoljam az agyamat.

Ezt a szundítós dolgot tegnap is bevágtam, de nem jött be. Néhány percenként felpattantam, mert amint ellazítottam az agyamat, eszembe jutott egy-egy részlet ehhez a fejezethez, és le kellett írnom, hogy el ne felejtsem. A fejezet gazdagodott, de én nem lettem kipihentebb.

Most járok egyet, eldobom párszor a frizbit a kutyámnak, hogy felfrissüljek, azután uccu neki!

Meg a pályázati novellámat is átolvasom. Azt a 14.444 karaktert nem tart sokáig átfutni.

A tegnapi munkám kiértékelése

Épp az imént olvastam újra a tegnap írt novellámat. Jó lesz ez. Kicsit javítgattam, így a karakterszám most 14.443. Kár, hogy egy karakterrel kevesebb. Külön poén lenne, ha tényleg koppra 14.444 karakter hosszúra sikerült volna.

Kiderült, hogy vagy negyven helyen a bekezdések végén, mielőtt entert nyomtam volna, ütöttem egy szóközt is. Ha nem jelenítem meg ezeket formázási szimbólumokkal, rá sem jövök. Így nyertem negyven karaktert, amiket gyorsan el is használtam.

Perpillanat csak amiatt aggódóm, hogy a téma nem lesz elég boszorkányos a zsűrinek. Tény, hogy a főszereplő boszorkány, illetve említés szinten eredetileg boszorkányos módon próbálta megoldani a problémáját, de a cselekményben inkább démonok szerepelnek.

Nem baj, ez már így marad. Büszke vagyok magamra, hogy ilyen rövid idő alatt megírtam, és nem tűnik összecsapottnak. Még kb másfél hétig nézegetem, azután útjára engedem. Állítólag egy hónap, mire lesz eredmény, azaz szeptemberig még nem fogok hallani felőle, de pl. a Preyerhez képest ez tök jó határidő.

Olyan rég szúrtam már be képet, vagy zenét! Tegnap ezt hallgattam írás közben: