2016. január 6., szerda

Lámpa

Ki se látok a fejemből. Az éjszakai műszaknál csak egy rosszabb dolog van a világon. Amikor nem te vagy az, aki éjszaka jár melózni. Az én alvási szokásaim is felborulnak, és amikor ébren vagyok "tojáshéjon járok". Ráadásul a fagy miatt itthon ragadt egy gépbitorló, aki nem hagyott dolgozni. Elvette a fő munkaeszközömet. A kontaktlencsémet nemrég eltéptem, szóval most szemüvegben pislogok ki a fejemből. Már fáj tőle a szemem.

Tömör gyönyör nagykanállal.

Úgy kel írnom, hogy el se látok a monitorig, és a lehető leghalkabb gépelésre kell törekednem a világ leghangosabb klaviatúráján.

De legalább, amíg a konyhaasztal mellett gubbasztottam, megalkottam az új történetem két szereplőjének a hátterét.

Miért van az, hogy mindig a spontán odacsapott, az eredeti tervekben nem is szereplő karakterek a legkirályabbak? Ráadásul japánul Lámpának hívják. De úgy tök véletlenül.

2016. január 4., hétfő

2016. január 3., vasárnap

Hajrá vámpírok!

A Tizenhárom éj a tavalyi év végén útjára indult. Kikerült a kezem alól, most már a saját lábán kell megállnia. Legalábbis remélem, mert ha rátámaszkodik a húsz perc alatt összedobott szinopszisra, akkor abból csúnya puffanás lesz. Nem gondoltam volna, hogy a katasztrofális spontán történet összefoglaló képességemen egyszer az életem fog múlni.

Nézegettem az aranymosás honlapját. A tavalyi pályázat statisztikáit látva kicsit megilletődtem. Tudom, hogy a statisztika nem vonatkoztatható az egyéni teljesítményre, de akkor is elbizonytalanodtam. Mindenesetre már készül az új sztori egy jóval kézenfekvőbb hangvételben, szóval, ha ez nem jön be, no parra. Majd egy év múlva re.

Most akkor is befejeztem egy komplett regényt. Ez azért már valami.


2015. december 29., kedd

Wow

Wow.

Épp most fejeztem be a Tizenhárom éjt. Fura. Az elkövetkezendő két napban még jön annyi átírás, amennyit még össze tudok hozni, de... Wow.

Akkor is kész van. Átírni már jóval könnyebb, mint a nulláról hozni.

Pezsgőbontás!

És még mindig:

 WOW!