Részeredmény

A Top 25 azért mégiscsak Top 25! Nem emlékszem, hogy pontosan hány pályamű volt, de ez akkor is szép részeredmény. A végső eredményhirdetés persze még messze van, de hé! Ez az idei első eredmény! Még ha csak részeredmény is.

Mechanikus bőrök

Tegnap végre jutottam valamire. Órákig ültem a gép előtt, és nagyon szenvedtem, de lett belőle pár bekezdés. Rájöttem, hogy nagyon nehéz élettelen karakterekkel úgy dolgozni, hogy ne tűnjön fel senkinek, hogy élettelenek. Nem éreznek, csak cselekszenek, és az érzelmek hiányától száraz lesz a szöveg. Nem, mintha nem lenne száraz a sok technikai kifejezéstől, de mindegy... Remélem, senki nem gondolja majd, hogy fizika diploma kell a  megértéséhez.

Nehéz úgy fogalmazni, hogy a technikai részletek hihetőek legyenek, ugyanakkor, ne tűnjön erőltetettnek, és ne legyen ijesztően bonyolult.

Csak jussak túl a kezdésen! Amint beindulnak az események, már könnyebb lesz. Csak kerüljön elő végre az egyetlen élő karakterem! Az ő bőrében már jobban fogom érezni magam.

Mondások másképp

A laptopom átmeneti használhatatlanná válása annyiból jó, hogy jobban tudok koncentrálni, és többet alszom. Elvileg így jobban kellene, hogy menjen az írás...

Gyakorlatilag hamarabb kellett volna szólnom a húgomnak, hogy már megy egy ideje a Teen Wolf, és akkor nem foglalja el a gépet több, mint öt órára, hogy megtartsa a face kommunikációs megszakításokkal tarkított Teen Wolf maratonját.

Pedig már kezdem ráérezni a történetre...

Az "Amit ma megtehetsz (...)" mondást most totál új színben látom.

Szikra

Most kezd megfogalmazódni bennem, hogy az íráshoz valójában kell valami szikra is. Nem az ihletre gondolok, mert az van, és nem a motivációra, mert az is van. Egyszerűen csak azt látom, hogy legépelek egy bekezdést vagy mondatot, és visszatörlöm, mert rossz.

Azt hiszem, a szeretet az, ami hiányzik. Mindig azokkal a karakterekkel dolgoztam a legjobban, amelyeket jobban szerettem a többinél.

Az egyik karaktert most gyökerestül meg kellett változtatnom ahhoz, hogy közelebb kerülhessek a szereplőimhez, amivel csak azt értem el, hogy még jobban eltértem az alaptól, amit kaptam.

Mindegy, tegnap visszaolvastam az első, spekulálós jegyzeteimet. Hát... Attól is sikerült eltérni. Mire megoldottam a logikai bakikat, befoltoztam a hézagokat, rendesen átírtam. Tudom, hogy király sztori lesz, és imádni fogom, de még el kell ugranom a karaktereimmel egy képzeletbeli sörre, hogy megismerjem, és jobban megszeressem őket.

Ezzel azonban van egy kis technikai probléma.

Hírek

Új projekt, de ez a fiókban marad, amíg el nem készül. Visszatérek a gyökerekhez, a rendes, részletes vázlatíráshoz is. A karaktereimet már szeretem, de még nem igazán tudok velük együtt dolgozni.

Az utolsó írásaim jó része E/1, ez pedig E/3 lesz. Ez okoz némi problémát, mert a próbaírás közben kiderült, hogy kijöttem a gyakorlatból. Első személyben biztosan jobban menne, de túl sok a fejlődő karakter, és a főszereplő csak katalizátor, így az ő szemszögéből nem érdemes írni. Az olvasmánylistámon előre vettem pár harmadik személyben íródott könyvet, ezeknek az olvasása talán segít újra ráéreznem a stílusra.

Megfordult a fejemben, hogy ha már tényleg visszatérek a gyökerekhez, akkor teljesen meg kellene tennem. Amíg rá nem érzek az írásra, addig papíron kellene próbálkoznom. A baj az, hogy ettől meg teljesen elszoktam, és a kézírás teljesen más agyterületet mozgat meg, mint a gépelés. Nehéz elmagyarázni, de a tollal való írás és a klaviatúrán való pötyögés között óriási a különbség. Én legalábbis teljesen másnak érzem. Mintha a gépelés kevesebb agykapacitást igényelne, így több marad a fogalmazásra. Ha papíron dolgozom, ott változtatni is nehezebb. Ha egy mondat nem tetszik, teljesen ki kell húznom, és újraírnom. Ráadásul nem tudok két kész bekezdés közé beszúrni egy újat.

Furcsa érzés motoszkál bennem, és azt hiszem, ez követeli meg, hogy új projektbe fogjak. Mintha motiváltság lenne... Nem tudom, honnan származik, de ki kell használnom, mert ha elfogy a lendület, úgy járok, mint a többi történetemmel. Durva, hogy a legelső saját regényem óta nem fejeztem be egy újat se. A legdurvább, hogy azt nyolc éve írtam.

Ciki...

Még éppen

Le kell szoknom arról, hogy a pályaműveket a határidő lejárta előtt tíz perccel küldöm el. Ez nagyon húzós! Átnézni már nem is maradt időm, leütöttem az utolsó betűt, aztán elküldtem. Mázli, hogy a sztori kitalálását, megírását, nevezését én már sikernek könyvelem el, így nem számít, ha nem nyerek. Az csak egy kis plusz lenne, de a komplett sikerélmény háromnegyede már a zsebemben van.

Tekintve, hogy ez a novella milyen nyögve nyelősen született, jár nekem a vállon veregetés. Időre kész lett!

Ha a közeljövőben nem találok új pályázatot, visszatérhetek a gerillaművek írásához. Be kellene már fejeznem a Tizenhárom éjt. Ha jól emlékszem, már csak három-négy fejezet van hátra. Kellene a laptopom, mert így sajnos nem tudom. Az viszont rémlik, hogy van egy kész dugi fejezetem, amit nem ártana feltennem.

Az elkövetkezendő két-három hét mozgalmasnak ígérkezik, szóval az írást lehet, pihentetem. Utána két hét lazulás jön, amikor is jó eséllyel belevágok valamibe. Addig még eldöntöm, hogy mibe.

Most pedig jöhet a jól megérdemelt filmezésem.

Fáradtság

Idén már három novellaíró pályázaton vagyok túl. Holnap lesz a negyedik határideje, és még egy oldalam sincs. Meg van a sztori eleje, és tudom a végét, de egyszerűen nem tudom összekötni. Talán elszoktam az E/3-tól. Jó háttérzenét se találtam hozzá, ami elég nagy hátrány.

A mázli, hogy holnap megint itthon dolgozom, vagyis elvileg lesz időm megírni, viszont átnézni már nem. Túl friss lesz az élmény ahhoz, hogy kiszúrjam a hibákat. Le kellene már szoknom az utolsó pillanatban összedobott írásokról.

Későre jár, és fogalmam sincs, hogy megpróbáljak-e kierőszakolni magamból még néhány bekezdést, vagy inkább húzzak aludni, és keljek korábban.

Egy időre ez lesz az utolsó novellás cucc, ami azt jelenti, hogy koncentrálhatok a komolyabb írásokra. A baj csak az, hogy a laptopom átmenetileg nem üzemel, és emiatt nem tudom kibányászni belőle a megkezdett cuccokat.

Az is eszembe jutott, hogy belevágok valami rövidebb történetbe, amit napok, hetek alatt befejezhetek. Kell a sikerélmény. Őrző valamelyik sztorija erre pont jó lenne.

Fáradt vagyok. Alig látok ki a fejemből.