Mechanikus bőrök

Tegnap végre jutottam valamire. Órákig ültem a gép előtt, és nagyon szenvedtem, de lett belőle pár bekezdés. Rájöttem, hogy nagyon nehéz élettelen karakterekkel úgy dolgozni, hogy ne tűnjön fel senkinek, hogy élettelenek. Nem éreznek, csak cselekszenek, és az érzelmek hiányától száraz lesz a szöveg. Nem, mintha nem lenne száraz a sok technikai kifejezéstől, de mindegy... Remélem, senki nem gondolja majd, hogy fizika diploma kell a  megértéséhez.

Nehéz úgy fogalmazni, hogy a technikai részletek hihetőek legyenek, ugyanakkor, ne tűnjön erőltetettnek, és ne legyen ijesztően bonyolult.

Csak jussak túl a kezdésen! Amint beindulnak az események, már könnyebb lesz. Csak kerüljön elő végre az egyetlen élő karakterem! Az ő bőrében már jobban fogom érezni magam.

Mondások másképp

A laptopom átmeneti használhatatlanná válása annyiból jó, hogy jobban tudok koncentrálni, és többet alszom. Elvileg így jobban kellene, hogy menjen az írás...

Gyakorlatilag hamarabb kellett volna szólnom a húgomnak, hogy már megy egy ideje a Teen Wolf, és akkor nem foglalja el a gépet több, mint öt órára, hogy megtartsa a face kommunikációs megszakításokkal tarkított Teen Wolf maratonját.

Pedig már kezdem ráérezni a történetre...

Az "Amit ma megtehetsz (...)" mondást most totál új színben látom.

Szikra

Most kezd megfogalmazódni bennem, hogy az íráshoz valójában kell valami szikra is. Nem az ihletre gondolok, mert az van, és nem a motivációra, mert az is van. Egyszerűen csak azt látom, hogy legépelek egy bekezdést vagy mondatot, és visszatörlöm, mert rossz.

Azt hiszem, a szeretet az, ami hiányzik. Mindig azokkal a karakterekkel dolgoztam a legjobban, amelyeket jobban szerettem a többinél.

Az egyik karaktert most gyökerestül meg kellett változtatnom ahhoz, hogy közelebb kerülhessek a szereplőimhez, amivel csak azt értem el, hogy még jobban eltértem az alaptól, amit kaptam.

Mindegy, tegnap visszaolvastam az első, spekulálós jegyzeteimet. Hát... Attól is sikerült eltérni. Mire megoldottam a logikai bakikat, befoltoztam a hézagokat, rendesen átírtam. Tudom, hogy király sztori lesz, és imádni fogom, de még el kell ugranom a karaktereimmel egy képzeletbeli sörre, hogy megismerjem, és jobban megszeressem őket.

Ezzel azonban van egy kis technikai probléma.

Hírek

Új projekt, de ez a fiókban marad, amíg el nem készül. Visszatérek a gyökerekhez, a rendes, részletes vázlatíráshoz is. A karaktereimet már szeretem, de még nem igazán tudok velük együtt dolgozni.

Az utolsó írásaim jó része E/1, ez pedig E/3 lesz. Ez okoz némi problémát, mert a próbaírás közben kiderült, hogy kijöttem a gyakorlatból. Első személyben biztosan jobban menne, de túl sok a fejlődő karakter, és a főszereplő csak katalizátor, így az ő szemszögéből nem érdemes írni. Az olvasmánylistámon előre vettem pár harmadik személyben íródott könyvet, ezeknek az olvasása talán segít újra ráéreznem a stílusra.

Megfordult a fejemben, hogy ha már tényleg visszatérek a gyökerekhez, akkor teljesen meg kellene tennem. Amíg rá nem érzek az írásra, addig papíron kellene próbálkoznom. A baj az, hogy ettől meg teljesen elszoktam, és a kézírás teljesen más agyterületet mozgat meg, mint a gépelés. Nehéz elmagyarázni, de a tollal való írás és a klaviatúrán való pötyögés között óriási a különbség. Én legalábbis teljesen másnak érzem. Mintha a gépelés kevesebb agykapacitást igényelne, így több marad a fogalmazásra. Ha papíron dolgozom, ott változtatni is nehezebb. Ha egy mondat nem tetszik, teljesen ki kell húznom, és újraírnom. Ráadásul nem tudok két kész bekezdés közé beszúrni egy újat.

Furcsa érzés motoszkál bennem, és azt hiszem, ez követeli meg, hogy új projektbe fogjak. Mintha motiváltság lenne... Nem tudom, honnan származik, de ki kell használnom, mert ha elfogy a lendület, úgy járok, mint a többi történetemmel. Durva, hogy a legelső saját regényem óta nem fejeztem be egy újat se. A legdurvább, hogy azt nyolc éve írtam.

Ciki...

Még éppen

Le kell szoknom arról, hogy a pályaműveket a határidő lejárta előtt tíz perccel küldöm el. Ez nagyon húzós! Átnézni már nem is maradt időm, leütöttem az utolsó betűt, aztán elküldtem. Mázli, hogy a sztori kitalálását, megírását, nevezését én már sikernek könyvelem el, így nem számít, ha nem nyerek. Az csak egy kis plusz lenne, de a komplett sikerélmény háromnegyede már a zsebemben van.

Tekintve, hogy ez a novella milyen nyögve nyelősen született, jár nekem a vállon veregetés. Időre kész lett!

Ha a közeljövőben nem találok új pályázatot, visszatérhetek a gerillaművek írásához. Be kellene már fejeznem a Tizenhárom éjt. Ha jól emlékszem, már csak három-négy fejezet van hátra. Kellene a laptopom, mert így sajnos nem tudom. Az viszont rémlik, hogy van egy kész dugi fejezetem, amit nem ártana feltennem.

Az elkövetkezendő két-három hét mozgalmasnak ígérkezik, szóval az írást lehet, pihentetem. Utána két hét lazulás jön, amikor is jó eséllyel belevágok valamibe. Addig még eldöntöm, hogy mibe.

Most pedig jöhet a jól megérdemelt filmezésem.

Fáradtság

Idén már három novellaíró pályázaton vagyok túl. Holnap lesz a negyedik határideje, és még egy oldalam sincs. Meg van a sztori eleje, és tudom a végét, de egyszerűen nem tudom összekötni. Talán elszoktam az E/3-tól. Jó háttérzenét se találtam hozzá, ami elég nagy hátrány.

A mázli, hogy holnap megint itthon dolgozom, vagyis elvileg lesz időm megírni, viszont átnézni már nem. Túl friss lesz az élmény ahhoz, hogy kiszúrjam a hibákat. Le kellene már szoknom az utolsó pillanatban összedobott írásokról.

Későre jár, és fogalmam sincs, hogy megpróbáljak-e kierőszakolni magamból még néhány bekezdést, vagy inkább húzzak aludni, és keljek korábban.

Egy időre ez lesz az utolsó novellás cucc, ami azt jelenti, hogy koncentrálhatok a komolyabb írásokra. A baj csak az, hogy a laptopom átmenetileg nem üzemel, és emiatt nem tudom kibányászni belőle a megkezdett cuccokat.

Az is eszembe jutott, hogy belevágok valami rövidebb történetbe, amit napok, hetek alatt befejezhetek. Kell a sikerélmény. Őrző valamelyik sztorija erre pont jó lenne.

Fáradt vagyok. Alig látok ki a fejemből.

Gyújtósnak drága, másra viszont nem jó

Feltűnt már nektek, hogy manapság milyen szutykokból lesznek bestsellerek?

Ezt a posztot akkor kellett volna megírnom, amikor még friss volt az élmény, de akkor sajnos elmaradt. A dolog ismét aktuálissá vált, így meg is ragadnám az alkalmat. Csak emiatt kizárt, hogy újraolvassam, így nézzétek el nekem, ha sok minden kimarad, de hát na... Annyira nem utálhattok.

A szürke ötven árnyalata.

Ilyen szürke névválasztásokkal ritkán találkozni. Amikor egy író kitalálja a karaktereit, valószínűleg az egyik legnehezebb feladata az, hogy nevet is adjon nekik. Ha minden egyes karakterének király nevet ad, az gáz, mert egyrészt életszerűtlen, másrészt hót ciki. Túlságosan is érződik, hogy vágyálmokat akart leírni. A másik véglet, amikor túl egyszerű neveket osztogat, és emiatt lesz az egész karaktergárda mű.

 De hogy valaki egyszerre kövesse el a két végletet!

Anastasia Steel :
Egy hót gyökér, karakterére csúnyán ráhazudtoló vezetéknév mellett ott szerepel a - majdnem azt írtam, hogy írónő -  betűhányó nöszemély gyerekkori meséiből előrántott kedvenc hercegnőneve.

Christian Grey:
"A pasi már önmagában is elég tökéletes, kéne neki egy egyszerű, szürke név, ami ellensúlyozza."
Valami ehhez hasonló gondolatmenetet tudok elképzelni ide. Vagy a kiadó a csajszikám orrára koppintott, amikor megpillantotta a Rockefeller nevet.

A kötetek címeit inkább hagyjuk, szépen összecsengenek, de sok szellemi energiát nem igényeltek. Az elsőnek angolul még volt értelme. Sokan állítják, hogy a Grey ötven árnyalata jobb fordítás lett volna, de... Mindegy, ennek az égetnivaló papírkötegnek a tartalmán semmi sem javított volna.

Cselekmény?

Elolvasni nem kell, moziban történő megnézése szintén ellenjavallott. A Youtube-on ingyen megtekinthetitek a trailert, a könyv összes cselekményét megtaláljátok benne.

Ezen a ponton figyelembe kell vennünk, hogy ez a trágya egy Alkonyat fanfictionnek indult. A fanfickek egyik legjellemzőbb tulajdonsága, hogy a nyomába sem érnek az eredetinek. Ebből kiindulva egy eredendően szar történet koppintása milyen?

Hát ilyen.

Cselekmény már az Alkonyatba is csak azért került, mert a tanárnéni az irodalom órán azt mondta, hogy ilyen is kéne bele. Ráadásul a cselekmények tetőpontja már az alapfirkálmánynál is kifújt annyiban, hogy csúnyán néztek egymásra, kicsit talán morogtak is, megbeszélték a dolgot, aztán mindenki elballagott haza zoknit kötni.

Ennél a szürke hányadéknál még ennyit se találtam. Ha a szereplők mocorogtak is valamit, azt csak azért tették, hogy ne egy egybefüggő pornómaraton legyen az egész "történet", vagy hogy helyszínt váltsanak.

Amiért én most nekiálltam kiírni magamból azt a traumát, amit ez a három kötet okozott, az egyrészt Szirmai úr kritikája, másrészt egyes kommentelők voltak.

Sok könyvrajongót mélyen érintett az égő könyv látványa, mondván lehet, hogy szar, de azért mégiscsak könyv.

Nos, ha olyan bolond vagyok, hogy megvegyem a köteteket, ezután a videó után én is felgyújtom mind a hármat.

Áldom az eszem, hogy pénzt ilyenre nem áldoztam. (Sok másra igen, de azt most hagyjuk.)

Egy más típusú kommenttel is találkoztam aminek a lényege nagyjából ez:

Tessék elolvasni a maradék két kötetet is, mert akkor szépen lejön a karakterek fejlődése.

Megsúgom, értékelhető cselekmény a folytatásban sincs. A betűhányó nőszemély valamit odabiggyesztett cselekmény gyanánt, de az úgy lifeg az egész cuccról, mint zombiról az állkapcsa.

Én, mint aki volt olyan elmebeteg mazochista, hogy végigolvassa az egész sorozatot, állítom, hogy az a bizonyos karakterfejlődésnek titulált valami, bizony olyan messze áll a valódi karakterfejlődéstől, mint Makó Jeruzsálemtől. Az, hogy a Disney hercegnőnevű jellemtelen valami angyalkát játszik, és felderíti Gazdag Tökéletes lelki nyomorát, és meggyógyítja, az nem karakterfejlődés, hanem kislányos vágyálom.

Szerény, és csont szegény Disney Hercegnő belebotlik Gazdag Tökéletesbe, aki felrántja őt a szürke hamuból gazdagék világába. Ám Gazdag Tökéletes mélyen sérült, és ebből az elmebeli fertőből még egyik szakképzett pszichiáter sem tudta kirántani. De majd Disney Hercegnő!

Az egész feldobva némi perverz pornóval, amin a dolog valódi művelői sírva röhögnek.

A háttérben futott valami másik pasi, aki mintha egyszer Gazdag Tökéletes életére tört volna, meg valahol mintha Disney Hercegnő is összekapta volna magát, és úgy tett, mintha elhagyná a csávót, pedig csak valami zsarolós ügyet intézett... Na ez az a bizonyos lifegős húscafat, ami annyira a háttérbe szorult, hogy már szinte el is felejtettem. A vicc, hogy a rajongók erre a beletuszkolt valamire mutogatnak, mint értékre. Állítom, hogy ha az ide vonatkozó jeleneteket kihúznák a történetből, az fel se tűnne senkinek.

Mit hagytam ki?

Valószínűleg sok mindent, de olyan régi az élmény, és olyan erősen igyekeztem kitörölni magamból, hogy most csak ennyire futotta.

Valahol megemlítették, hogy a fordító Leon of king-et Oroszlánkirálynak fordította. Pusztuljak meg, ez rémlik. Meghökkentem rajta, azután elfogadtam, hogy valahol valamilyen szituációban Oroszlánkirályt hallgattak. Disney Hercegnő után...

Amúgy, aki ezzel a gyújtóssal mérgezte magát, annak feltűnt, hogy minden jellemtelensége ellenére milyen sokan buktak Disney Hercegnőre? Tipikus.

Amikor nekiültem gépelni, annyi gondolat volt ezzel kapcsolatban a fejemben. Úgy érzem, felét sem írtam le, még sem jut eszembe semmi több.

Én anno azért olvastam el az első kötetet, mert valaki azt mondta, hogy rosszabb, mint az Alkonyat. Nem hittem el, de most igazat adok neki. A maradék kettőt csak azért rágtam végig, mert mivel az első kötet sem szólt semmiről, nem értettem, hogy ezt mivel lehet folytatni.

További kislányos vágyálmokkal.

(A következőket drámai, mesemondói hangsúllyal tessék olvasni!)

Egyrészt ugyebár ott volt Gazdag Tökéletes, aki bevezette Disney Hercegnőt Eldorádó csodálatos világába, ahol pénzért minden kapható, és reggelire, ebédre, vacsorára felszolgált neki hat orgazmust. (Tökély a köbön.) Később Disney Hercegnő angyalkát játszhatott, és kézen ragadva Gazdag Tökéletest, kivezette a lelke sötét bugyraiból. Még Gazdag Tökéletes családja is rajongva veregette vállon Disney Hercegnőt ezért a tettéért. (Miért is lett volna bármiféle konfliktusa legalább az anyóssal?!) A megismerkedésüktől számított két hónap után Hercegnőék megejtették az eljegyzést, rá egy hónapra össze is házasodtak. (Nem siették el. Á, neeeeem...)Gondolom, mondanom se kell, hogy az esküvő, és a nászút is tökéletes volt.

Gazdag Tökéletes igyekezett jó férj lenni, de rosszul csinálta. Disney Hercegnő persze még ekkor sem esett kétségbe, meg se fordult a fejében, hogy kissé elhamarkodták életül összekötését. Kézen fogta újdonsült férjét, és megtanította arra, hogy hogyan legyen valódi jó férj. (Mer' ez így szokott lenni, mi? Fejlődő karakter, mi?)

És mint minden kislányos vágyálomból, ebből sem hiányozhatott a kisbaba. Becsúszott a kölök, mert Hercegnő megfeledkezett a fogamzásgátló injekciójáról. (Aha, persze...) Gazdag Tökéletes persze ettől is megijedt. Ki gondolta volna, hogy a házassághoz a gyerek is hozzátartozik... (Eddigi huszonsok évem alapján állítom, hogy ha valaki megijed a kotonszökevénytől, akkor az a nő lesz. A pasi inkább örül, hogy nem csak elszórni sikerült a magát, de az a büdös geci még ki is kelt.)

Hercegnő viszont örül, mint majom a banánnak, és megtanítja Gazdag Tökéletest is örülni a csodának.

Aztán egy álomházban boldogan élnek, míg meg nem halnak. Plusz bekukkantanak néha a játszószobába, amit előrelátóan a városi lakásukban tartanak fenn, hogy a gyerekek meg ne lássák.

Nem mintha szükség lenne erre, mivel a kölyköket a születésük előtt belevonták a dologba. Még élénken emlékszem a jelenetre, ahol Hercegnő ki van kötözve, a pocakja már szép nagy, Gazdag meg épp náspángolja.

Más apuka gitározik a gyerekének, ez meg... Hamar a helyére teszi? Ez vár rád, kisfiam, ha rossz leszel? Ízelítő?

Elfáradtam. Ha ennyi idő után ennyi mindent össze tudtam szedni, gondoljatok bele, mit írtam volna közvetlenül az olvasás után?

Annyi jót tudok elmondani erről a sorozatról, hogy gyorsan el lehet olvasni. Csak pár napig kapartam az arcomat miatta. Nem azért mert letehetetlen, szimplán az a könnyen olvasható kategória. A nyelvezete olyan szánalmasan egyszerű, mint egy pont. Gondolkodni se kell rajta, ezzel is időt spóroltak az olvasónak.

Mindenesetre én azt ajánlom, hogy ha még nem olvastátok, ne is tegyétek. De tényleg! Erre időt pocsékolni...

Ha mégis valamilyen agymenés folytán kedvet kaptatok hozzá, meg ne vegyétek! Pénzt ne adjatok ki erre, mert még több ilyen szutykot kapunk a nyakunkba. Kérjétek kölcsön, keressétek meg könyvtárban vagy töltsétek le, bánom is én!

Akinek már megvan, és megbánta, hogy a keze ügyébe akadt, és nem sajnálja, vegyen példát Szirmai Gergőről! Gyújtsa fel, és vegye videóra, ahogy ég! Töltse fel, mutassa meg a világnak, hogy mennyit ér ez a szemét! Terjedjen, mint a jégvödör, legalább olyan jó célt szolgál!

Tudom, könyv, de a gyújtóshoz közelebb áll. Ne legyünk prűdek!

Ha meglenne, én is égetném, de csak ezért nem tömöm a betűhányó asszonyság zsebét. Isten ments, hogy további "munkára" ösztönözzem!