Értelmetlen, nagy cécó, nem értem, hogy miért. Mindegy...

Így a könyv végére kezd valami összeállni. Sammy még táncikál, néha közbevágnak egy-egy ilyen jelenetet. Közben random csoportok törnek be random helyekre. Azt hiszem, a rakétákat akarják megszerezni, vagy megsemmisíteni. Nehéz követni a történetet. Svindler közben a Mátrixban csajozgat. Neki látszólag az a szerepe, hogy infókat szolgáltasson ki a csapatoknak.

Mert Pók tervei már megtalálhatóak a világhálón is!

Az aktuális kedvenc:

Hart betört egy csapattal valahova. Sziszegést hallott a háta mögött, mire megfordult. Egy gázállarcos pacák állt mögötte, és a lábai elé dobott egy fémpalackot ezzel a felirattal:

IDEGGÁZ

És mielőtt csajszikám bepánikolt volna, vagy valami, még elolvasta az előbbi alatt levő feliratot is:

AEROSZOLOS KISZERELÉS

És kapaszkodjatok meg! Ugye emlékszünk még, hogy az indiánok hogy adnak nevet a gyereküknek? (Születéskor apuka kilép a sátorból, amit először meglát, arról nevezi el a gyereket.)

Vajon anyuka mit szólt, amikor apuka azzal jött vissza, hogy a gyereket Hosszú Lábnak fogják hívni?

Kinek a hosszú lábát bámultad meg, apuka? Jó nő volt?

Hopp, és húsz oldallal a vége előtt előkerült az őrkő is! Legalább már tudom, hogy hova lett a nagy csetepaté után, ahol Sam elhányta.

A Mátrix még egy kiábrándító dolog lett. Elvileg egyesek, meg nullák, de olyan csatákat levágnak benne adathalászat közben, hogy amellett a Mortal Kombat paraszt nintendó. Katanával vagdossák az adatfolyamokat, meg hasonló finomságok. A mesterséges intelligencia úgy elfáradt a csata hevében, hogy a hangja "kifulladtnak tűnt".

Azt viszont el kell ismerni, hogy szívet tépő egy jelenet lett, amikor az MI csajszi elszalad harcolni a többi MI-vel. Virtuális falat emel szegény Svindler elé, hogy megakadályozza a közbelépését. Önfeláldozó mesterséges intelligencia. CÚÚÚKÍÍÍÍ!

És Svindler kajak kiakad! Az hagyján, hogy belezúgott egy bináris kód kupacba, de még az életét is feláldozná érte. Kocka a köbön.

A könyv végére kaptam valami nagyon gagyi összecsapást a tánc és áldozatok által felerősített Sammel és Pókkal.

"He?"- nyögtem, amikor elolvastam az utolsó mondatot. Ezután becsuktam a könyvet, és ledobtam a WC padlójára. (Még oda is magammal vittem, hogy hamarabb a végére érjek.)

Visszagondolva, annyira kusza ez az egész műnek csúfolt valami, hogy azt se tudom egyértelműen megmondani, hogy a végére kik maradtak életben. A drámai nagy jelenetnek a végén se füle, se farka. Ahogy az egész történetnek se.

Zenével elment...

De egyébként egyáltalán nem tudtam elmerülni benne.

Nagyjából összeállt a fejemben, hogy mi a szent sz@r akart ez lenni, de még mindig rengetek olyan momentum van, amit nem tudtam a helyére tenni.

De már nem is érdekel.

Gyorsan le is kaptam az olvasmánylistám tetejéről John Sandford A félelem kódja című könyvét. A borítóján ez áll: világsiker.

Az Alkonyat, az Ötven árnyalat és társaik után ez a szó valahogy már nem jelent nekem sokat.

Meglátjuk...

A tegnapi olvasmány összefoglalója

Tök jó hűs a levegő errefelé. Nem tudom, miért írtam le...

Sajnos nem sikerült fél kilenc előtt kiborulnom az ágyból, pedig akartam. Lekötött egy nyomoronc álom, amit először nem értettem, hogy honnan jött.

Naná, hogy Robert N. Charrette bácsi Keresd a magad igazát című könyve volt a ludas!

Végre nekiestem. De úgy Isten igazából. Tegnap ledaráltam vagy száz oldalt, ami úgy a könyv egyharmada, és végre látok benne valamit. Egy jó nagy sablont, de ez itt már dicséretes haladás.

Sam első próbálkozása, hogy a vendigóvá változott húgát visszaváltoztassa emberré, nem jött be. (Ki hitte volna. Bár, hogy a mukik, akik rájuk támadtak, miért csinálták, hogy kerültek oda, meg egyáltalán mik voltak, az vagy nem derült ki, vagy én voltam túl fáradt, és elsiklottam fölötte. Meg úgy általában miért kellettek? A varázslat elvileg így se, úgy se sikerült volna. Azért került bele, hogy Sam lássa a húgát nyers husit zabálni? Nem lett volna egyszerűbb, ha Hugica berohan az erdőbe, fog egy szarvast, letekeri a combikáját és megcsócsálja? Mindegy.)

Sam végül kitalálja, hogy megkeres egy legendás sámánt, akit senki nem talál már x éve, és lehet hogy már nem is él. (Luke keresi Yodát.)

Sam kódorog az utcán, ki tudja, miért. Épp jókor kezdi pásztázni az asztrális síkot, és meglát egy fekete madárijesztő szerű valamit. Már úgy tűnik, hogy sikerül leráznia, amikor egy másik sarkon belebotlik pár bérencbe, akik szintén őt akarják. Vagyis a követ, ami nála van.

Sam ezeket is lerázza (tud valamit a csávó). Betéved egy fegyverboltba, hogy vegyen valamit, amivel legközelebb megvédheti magát. Naná, hogy minden üldözője itt bukkan rá! De egyszerre! Kis csihi puhi, arccal előre kizuhan a kirakaton, és néhány karcolással megússza.

Az utcán belebotlik egy öreg csöves indiánba, közben elszabadul körülötte a pokol. Mindenki lő mindenkire, közben Sam nyugtázza, hogy a táskája, amiben a kő volt, leszakadt a válláról. Mentené a csöves indánt, aki tiltakozik, mert nincs szüksége segítségre.

A következő jelenetben már Sam egy terepjáróban ébred (egy olyan benzinzabáló izében, amit pár éve a Balaton jegében lelhettünk fel két példányban). Hogy került oda? Írói leleményesség: csak képekre emlékszik, de mintha a csöves indián húzta volna ki a szarból.

Hogy mi lett a csetepaté vége, azt örök homály fedi.

Kiderült, hogy csöves indiánunk annyira nem is csöves. Benzinzabálóra futotta neki, de hogy miből... Biztos sok sörösüveget, meg konzervdobozt gyűjtött. Mindegy.

Sam már nem is aggódik az elhagyott kő miatt. Jót beszélget az indiánnal. Letelepednek, tüzet raknak, a csöves egyszercsak magához édesget egy prérifarkast, és elkezd vele vonyítani.

- Te vagy Yoda! - kiált fel Luke nagy lelkesen. Megtalálta, akit keresett, most tanulni fog tőle.

Hamar el is kezdik a táncórákat. Sam csetlik-botlik, végül valami szellemi utazás révén felkeresi a totemét, Kutyát, aki megtanítja neki a rítushoz szükséges tánclépéseket.

Egy ember egy kutyától tanul táncolni. Ezt kajak megnézném!

Végül Sam visszatér, riadóztatja apraja falvát, és történik majd valami.

Ja, igen. Menet közben valamikor két táncóra között előkerült az a valami is, ami kiszabadult a könyv elején. (Most a kő tűnt el, és ez senkit se izgat.) Egy Pók nevű totem a nagy gonosz mumus, aki atomfegyverekkel akarja elpusztítani a világot. A modern nagy szellem! Uff!

A szálak már úgy-ahogy kezdenek összeérni, rendeződni. Sam összerántotta az embereket, szólt, hogy mi a nagy helyzet, valamit csinálni kell Pókkal, aszt hiszem, a tervet is felvázolta. Kiosztotta feladatokat, azután intett, hogy neki mennie kell táncikálni, hogy visszaváltoztassa a húgát.

Dirigál, azután faképnél hagyja a bagázst? Ilyen főszereplőt minden könyvbe!

Viszont még mindig vannak kóbor szálak, amiknek a jelentőségét nem értem. Leledzik itt egy Svindler nevű kocka tünde, aki elment nyaralni a Mátrixba. Kicsit függő, még a kiberdekkjét is elvették, de ő akkor is megtalálta a módját, hogy visszacsalakozzon, és randizgasson élete szerelmével... Aki egy mesterséges intelligencia. Egy nem létező személy, aki mégis van. Barátai aggódnak érte, hozzávágják a nagy kérdést: tudod, mi van a valódi testeddel?

"Az csak hús, mit számít?"- vágja rá.

Jól lesoványodott, már infúzióról táplálják. Ha a tested elpusztul, neked is annyi, de az csak hús, mit számít... Netezgess csak tovább!

Jó, el tudok képzelni egy olyan véget, ahol kilép a testéből, és egyesülhet Mátrixbeli szerelmével, de akkor se értem, hogy ez a szál hogyan kapcsolódik a történethez.

Így hirtelen ennyi.

Ja, igen! Úgy indult, hogy a könyv miatt rosszat álmodtam. Bombák robbantak a házunk körül, és nem értettem, hogy ez a dolog honnan a bánatból jött. Aztán leesett, hogy a Pök nevű totem atombombákkal akarja elpusztítani az emberiséget. Indián nagy szellem atomfegyverekkel...

Ez még mindig magas.

Dörörg az ég!

Hm! Most jól fenékbe lettem rúgva. Jólesik, hogy ennyien ennyire várják a történetem folytatását. Mindjárt nyitom is a Word-öt. Ha pár szót is, de pötyögni fogok ma.

Úgy néz ki, vihar készülődik. Ez jó is, meg nem is.

Meghozza a hangulatot a borús történetekhez, mint a Tizenhárom éj, de a lehetséges áramkimaradások nem használnak az ügynek. (A laptopom aksija kb fél percig bírja.)

Írni fogok, nem hagyom cserben az olvasókat. Szerencsére a mai nap nem fárasztott le.

Mondjuk, olvasni akartam. Be akarom fejezni a Keresd a magad igazát című könyvet. Már nincs olyan sok belőle. Egyedül az nehezíti az olvasást, hogy a történetnek se füle, se farka. Egy nagy katyvasz, amit nehéz követni.Az író úgymond sokat markolt, keveset fogott.

A kevesebb néha több. (Szaporítsuk a közhelyeket!)

Az hagyján, hogy Robert bácsi nem tudta eldönteni, hogy sci-fit írjon, vagy fantasyt, de hogy a nagy erejű drágakő és az atomfegyverek között se tudott választani...

Ráadásul a történet elején elvileg kiszabadult valami. Az hova a bánatba lett?

Ah, mindegy. Még kb százötven oldal, és vége.

Cím nélkül - Ehhez már végképp nincs erőm

Nem tudom, hogy az időjárás, a mostani fáradékonyságom, vagy a könyv hibája, de nehezen tudok a történetre koncentrálni.

Bujkál benne valami értelmetlen rasszizmus. Az indiánok ki akarják űzni az idegeneket Amerikából? Egy történelmi regénynél oké. Egy jelen időben játszódó történetben fura. Ez meg a jövő akar lenni, itt elvileg már régen tárgytalan a dolog. Valahogy nem látom értelmét.

Egy virtuális világban hogyan lehet valami "tükörfényesre csiszolt"?

Az oké, hogy itt minden USB csatlakozót kirántunk a gépből mindenféle biztonságos leállítás nélkül, de egy emberi agyból kirántani egy csatlakozót... Agyhalál, őrület, ilyesmi... Veszélyesnek tűnik. Itt valamiért nem az.

A leírt világ valahogy olyan furcsa. Az alapötlet szerint adott volt a jövő, olyan, amilyen. Aztán történt valami, és megtöltötte a mágia a világot, létrehozva egy inverz fantasy univerzumot, ahol a tündék nem kardokkal, hanem gépfegyverekkel rohangálnak.

Egy ilyen világban valahogy meg kell magyarázni a humán fajokat. Így lettek a tündék, törpök... mutálódott emberek. Valahogy ezt is nehéz elfogadni, mert minden más fantasy történetben ezek ősi fajok, amik előbb léteztek az ostoba embereknél.

Az indiánok erőltetése valahogy fáraszt. Ezt már végképp soknak érzem. Ehhez jönnek még a japók, meg a vendigók, meg kiskutyafarka. Sok. Túl sok. És a hekkereket még nem is említettem.

Még a hekker kultúrát is hozzá kellett csapni, mert csak. Ráadásul a virtuális világok... Áh, mindegy! Ehhez már tényleg fáradt vagyok.

Igyekszem hamar befejezni ezt a könyvet, és remélem, hogy a következő jobb lesz.

A saját történeteimről meg már nem merek mondani semmit. Ahogy korábban belendültem, most úgy torpantam meg. Mintha az ihlet manóim kihasználnák, hogy napi nyolc órákat kell bicikliznem, hulla vagyok, és nincs kedvem fogócskázni velük. Röhögve iszkolnak ki az ablakon, amíg én üres tekintettel bámulok utánuk.

Pusztuljatok, egyszer utánatok megyek, de azt nem köszönitek meg!

Még új filmet se merek nézni, mert nem fognám fel. Valamelyik nap belefogtam a Szárnyas fejvadász megnézésébe, és egy órával később rádöbbentem, hogy foggggalmam sincs, hogy miről szól, sőt! Nem is emlékszem, hogy mik történtek benne. Feladtam, nem néztem végig. Maradtak a jó öreg, ezerszer látott sorozatok random epizódjai, amiknek a szövegeit már kívülről fújom.

Meglepő módon új izgalmakat nem tartogatnak.

Csak üres fejjel élvezem a régi kedvenc karaktereim látványát.

Hupsz

Azért az durva, ha egy karakterről hetven oldal után derül ki, hogy tünde... Vagy én nem figyeltem eléggé, és ez az apró információ elkallódott valahol a pocsék megfogalmazás idegtépő káoszában?

Nagyjából hasonló a problémám azzal a regényrészlettel, amit az orrom alá dugtak tegnap. Még most se vagyok biztos abban, hogy a főszereplő hímnemű. Gyanús, de nem biztos.

Az aktuális könyvre visszatérve... Ezt a párbeszédet  figyeljétek:

"- Kirabolták Imiri ti-Versakhan-t.
 - Mennyire?"

 Mennyire?! Kirabolták b.meg! Vagy ha kicsit rabolták ki, az nem baj?

Ja, és mielőtt elfelejtem. Már korábban is észrevettem, de elfelejtettem megemlíteni.

Sci-fiben nem ritka, ha az embereknek beépített csatlakozóik vannak, hogy közvetlenül az idegrendszerükre csatlakoztathassák a kütyüket. Ez oké.

De ezeknek itt konkrétan jack csatlakozójuk van! Mit dugnak a fejükbe? Fülhallgatót, hogy a kívülállók belehallgassanak a gondolataikba? Mikrofont? Én a magam részéről mindig ellenállhatatlan vágyat érzek, hogy bizonyos lyukakba beledugjak valamit, mert csak. Ha egy fickót meglátnék egy standard jack csatlakozóval, tuti belepróbálnám a telefonom headsetjét.

Nem lehetett volna simán azt írni, hogy beépített csatlakozójuk van? Vagy ha mindenképpen ma is ismert dugót akart használni, akkor miért nem USB port?

------------

Kezdek hangulatba jönni. Írhatnékom van.

######

Ezt tegnap írtam, és elfelejtettem befejezni/elküldeni.

A pont, amikor már én se bírom hangulatjel nélkül

Keresd a magad igazát

Én az értelmet keresem ebben a könyvben, de még nem találtam meg. Arra viszont rájöttem, hogy az író anime rajongó. Ki más adna olyan nevet az egyik szereplőnek, hogy Neko? A többiről nem is beszélve.

Azt hittem, az indián nindzsát nem lehet überelni.

De, lehet.

Zsoldos indián, aki nem tudja eldönteni, hogy indián szlenget használjon, vagy japán kifejezéseket keverjen a mondókájába. (Mondom én, hogy az író anime fan...)

Az indiánok kiköltöztek japánba, vagy mi?!

A nujen az feltűnés mentesen new jen akart lenni?

Sam miért gondolkodik el azon, hogy ez a Szellem (!) nevű indián megbízható-e, ha eleve tudja róla, hogy megbízható?

Szellem?! Köztudott, hogy az indiánok úgy adnak nevet a gyereküknek, hogy az apa a kölök születésekor kilép a sátorból, és amit először meglát, arról nevezi el. (Ülőbika, Soványkutya, Lócitrom...) Szellem apukája vagy babonás volt, és szellemet vélt látni, vagy egy autósmozi közelében laktak, és fater rálátott a vászonra vetített horrorfilmre.

És hogy lehet valakinek a fajtája illegális?!

Haver, abszolút szabálytalan, aminek születtél. Vagy konvertálod magad, vagy megsemmisítünk.

Hinnétek, hogy ezt a sok baromságot most nem húsz, hanem két oldalról szedtem össze? 

A bejegyzéseimben általában mellőzöm a hangulatjeleket.

A vendigó kikászálódott a repülő üléséből, nagyot nyújtózott, és elgondolkodott azon, hogy hatásos belépő lenne, ha kitépné a repcsi ajtaját. Végül meggondolta magát, és UDVARIASAN nyitotta ki..

XDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD

Ha belegondolok, hogy ez elvileg valaminek a harmadik része... Senkinek nem tűnt fel, hogy már az első kötet is bukott?

Legalábbis gondolom, hogy bukhatott, mert nem hiszem, hogy az író tudománya fejlődött volna vissza ennyire drasztikusan két könyv után.

A sötét hajú férfi, meg a világos hajú nő.

Aha.

LOL

Nem is emlékszem, hogy utoljára mikor bosszankodtam ennyit egy könyvön.

Szinte már élvezem.

Fejből kibámulva

Itt vagyok, még élek és virulok.

Mozgalmas hetet tudhatok magam mögött, emiatt nem mutattam aktivitást errefelé.

Olvasni se nagyon tudtam, írni meg aztán végképp, pedig mindig raktam a táskámba papírt, tollat, könyvet. Olyan energiák szabadultak fel bennem, amik a mindennapjaimat feldobják, izgalmassá teszik. Így,. mire gép elé kerülök, egy nyomi jelszót bepötyögni is derogál.

Csütörtökön eljutottam arra a pontra, ahol kilenckor elnyomott az álom a szokásos tizenegy-éjfél-hajnali egy helyett, és egész reggel hétig húztam a lóbőrt. Akárhogy számoltam, ez nyolc helyett tíz órára jött ki.

De nem kell aggódni! A teljesítőképességem javítását felírtam az éves terveim közé. Az újdonsült munkámból adódóan a heti testmozgás bőven meg van kétszer is. (Az utóbbi idők fáradsága ennek a számlájára írható, de igyekszem megedződni.) Iszogatom a jó kis zöld teát, mint régen. (Meguntam az ízét, ezért hagytam abba, pedig tényleg jót tesz.) És vettem magnéziumot. Az alvási ciklusomat pedig igyekszem beállítani, hogy a szabadnapjaimon is fel tudjak kelni.

Elképesztő, hogy mennyi fölös időre és energiára van szükség a rendszeres íráshoz! Az ember nem is gondolná. Friss fejjel kell leülni, máskülönben a végeredmény katasztrófa.

Mondjuk, ez már az a pont, ahol az ember nem csak úgy pötyög, hanem projektekként tekint a történetekre.

Perpillanat amolyan fejből kibámulós kedvem van.